Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben

a gondolat, mily nagyszerű lenne a művészt önálló hangversenyen is üdvözölni a jövőben.

■ A hagyományokhoz híven szerepeltek még szlovákiai szimfonikus zenekarok, egy eléggé visszafogottan bemutatkozó japán zenekar, továbbá egy jó hangzású NDK-beli és egy osztrák nagyzenekar. Több hangversenyen kapott igényes feladatot a 40. évét ünneplő Szlovák Filharmóniai Kórus, melynek szereplésében kvalitásai mellett a valószínűleg időhiány okozta elnagyoltság jelei is megmutatkoztak.

M Az emlékezetes esték között a fesztivál egészében előkelő helyet foglalt el a francia Gaston Litaize orgonaművész hangversenye, s ugyancsak felejthetetlen a 80 éves Rajter Lajos dr. nagyszerű szereplése a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekarával és Andrea Sestáková hegedűművésznővel.

IS Valószínűleg a megszokott helyszín, a Csehszlovák Rádió régi hangversenytermének javítása miatt maradtak el a főleg távol-keleti zenekultúrát bemutató éjszakai hangversenyek. Reméljük, ez csak átmeneti állapot, annál is inkább, mert a termet épp a napokban nyitották meg ismét. Az előző évektől eltérően volt viszont népzenei est, operettelőadás, popkoncert és folklórműsor. Talán nem feltétlen szükséges az ilyen mértékű műfajszélesítés, hisz a fellépő előadókat módunkban áll év közben többször is hallani.

H A 22. zenei ünnepségek kiegyenlítettségükben nem tartoztak a legnagyszerűbbek közé, ám bőven nyújtottak alkalmat az élményszerzésre. Legfőbb erényüket pedig a fiatal hazai művészek előtti kapunyitásban látjuk.

Hl Az utóbbi években a zenei ünnepségek keretébe a hangversenyek mellett bevonták a Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának előadásait is. Ügy véljük, célszerűbb lenne csak a kiemelkedő produkciók bevonása, hiszen az évad repertoárszámait nem minden esetben szükséges a fesztivál közönsége elé tárni. Az esténkénti operaelőadásoknak oly módon igyekeztek a rendezők fesztiváljelleget adni, hogy egy-egy külföldi művészt hívtak meg vendégszereplésre. Ez azonban csak részleges megoldásnak bizonyult. Amennyiben állítjuk, hogy fesztiválunk európai jelentőséggel bír, feltétlenül biztosítani kellene évenként egy-egy testvérország élvonalbeli operatársulatának vendégszereplését. Az ilyen vendégszereplés hasznos összevetésre adna lehetőséget, s elősegíthetné akár az előrelépést is. így viszont meg kellett elégednünk a kassai Állami Színház vendégszereplésével. Valószínűleg a darabválasztása miatt hívták meg a társulatot. Milán Novák, kortárs szlovák szerző Ján Strasser szövegkönyvére írt Szünet című egyfelvonásos operája azonban any- nyiból volt csak érdekes, hogy még nem hallhatta a helybeli közönség. A mű témája, ismerve a szerző sokoldalúságát, nagyobb nyomatékot kapott volna könnyebb műfajú darabban. A Szünet egyfajta tük- rött állít az operalátogatók elé: a kizárólag a szünet kedvéért operába járókról szól. Kár, hogy a parodizáltak mellett nem kaptak egy icpiici helyet az őszinte érdeklődők is, mert ilyenek is vannak ... Annyi biztos, hogy e mű jobban érvényesül egy vidéki társulat műsorán. Más gond, hogy a vendégtársulatnak nincs jő énekesanyaga. Az est második felét Puccini egyfelvonásosa, a Gianni Schicchi töltötte ki a kelet-szlovákiai vendégek előadásában.

9 A fesztivál ideje alatt előadott operák közül főleg Sosztakovics Katyerlna Izma]- lovája, Albán Berg Wozzeck című műve {amely valószínűleg igényessége miatt van aránylag ritkán műsoron), s az egyetlen bemutató, Janácek Jenufa című operája emelkedett az átlagszínvonal fölé.

IH Jobban kedvezett fesztiválunk a táncművészet kedvelőinek, akik két világhírű vendégtársulat szereplését láthatták. Hosz- szú szünet után láttuk vendégül ismét a prágai Laterna Magikát. Bemutatkozásuknak különös színt adott, hogy a balettest két darabja közül az egyiknek a fiatal s tehetséges Vladimír Godár volt a szerzője. A Komensk^ ihlette Orbis sensualium pictus című Godár-oratóriumra s a szovjet Alfréd Snitke 3. hegedűversenyének zenéjére a szlovák Marcela Benoniová [ Snitke) és a szintén szlovák Ondrej Soth (Godár) készített koreográfiát.

■ A társulat nem okozott csalódást, ám az e művekben bemutatott, népi ihletéssel ötvözött modern táncnyelvet még nem sajátította el maradéktalanul. Hiányzott az a filozofikus elmélyültség is, ami más (pl. a győri) modern táncszínházakat jellemez. Pedig erre az élet és halál kérdéseit feszegető Godár-darab bőven nyújtana lehetőséget. A társulat legnagyobb erényeként az egyszerű kivitelezést, az ere