Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben
jó jel: a koncertek rendezését vállaló helységek száma évről évre nő. ■ A Csehszlovák Rádió és Televízió több hangversenyt egyenes adásban közvetített (sajnos, a televízió jobbára csak a hangversenyek első felét), néhány felvételt pedig későbbi időpontban tűznek majd műsorra. Elég furcsa, és a nemzetközi .gyakorlatban szokatlan, hogy a hangverseny látogatói kénytelenek megvárni, amíg a televízió felveszi terjedelmes összekötőszövegeit. Ezeknek a hangversenytermen kívül kellene elhangzaniuk, s a szöveg hosszát minden esetben a műsorszámok közötti szünethez kellene igazítani, nem pedig fordítva. Ehhez csupán egy rögtönözni is képes, alapos zenei ismeretekkel rendelkező műsorvezetőre van szükség! Ha már a televíziónál tartunk, akadna javítani való az operatőrök nézők előtti elhelyezésén és manőverezésein is. Nemrégiben moszkvai hangversenyeken volt alkalmam látni néhány távirányítású kamerát. Nálunk is elkelne néhány. Mindez azonban nem von le annak a szolgálatnak a jelentőségéből, melyet a televízió tesz a hangversenyek házhozvitelével. ■ Ezek után röviden a hangversenyekről. Már az ünnepélyes megnyitó fő szereplője, a Moyzes Kvartett szereplése élményszámba ment. A tiatal együttes rövid idő alatt az élvonalbeli hazai kamaracsoportok közé küzdötte fel magát. A magas szintű előadóművészet jegyeit viselte magán a névadó Alexander Moyzes 2. vonósnégyesének, s méginkább Dmltrij Szosztakovics 8. kvartettjének kiforrott előadása. A hangversenyt és a fesztivált Miroslav Vélek, az SZSZK kulturális minisztere nyitotta meg, aki a zeneművészetnek a nemzetközi megértést és megismerést segítő szerepét hangsúlyozta, s rámutatott mindennek különös jelentőségére a nemzetközi békeév szempontjából. ■ A kamarahangversenyek sorát folytatva sikeresnek mondható a kassai (Kosice) Margita István és Elena Holiöková énekművészek koncertje. A fiatal tenorista sorozatos sikerek után kapott meghívót a zenei ünnepségekre. Bemutatkozását a szuggesztív előadásmód, az árnyalt kamaraéneklés eszközeivel való munka egyre árnyaltabb tudása jellemezte. Mozart, Bar- ber, Holoubek, Hlobil és Messiaen műveiből összeállított műsora, melyből főleg az utolsó kettőben remekelt, nagy sikert aratott. Elena Holiőková más oldalról közelített az előadott művek világához. Saját egyéniségét háttérbe szorítva, kifinomult hangtechnikával adta elő Liszt és Roussel dalait (az utóbbit Miloš Jurkovič fuvola- művész közreműködésével). A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának fiatal szopránja főképp Iľja Zeljenka Azték dalaiban nyújtott kiváló teljesítményt. A hatásos ősbemutató további szereplői a zongorán, illetve ütőhangszereken közreműködő Ľudovít Marcinger és Dalibor Ma- chek voltak. H Egyik legsokoldalúbb előadóművészünk, Daniela Ruső, önálló esten tárta elénk zongoraművészetének több oldalát. Hatalmas energiát követelő műsorában benne foglaltatott egy-egy igényes Beethoven- és Chopin-szonáta s egy kortárs szlovák mű. A kicsúcsosodást azonban Liszt Ferenc nagyívű h-moll szonátába jelentette. A művésznő ragyogó technikája mellett itt bontakozott ki leginkább lenyűgöző előadásmódja s személyiségének nagysága. £ A külföldi szólisták közül mindenekelőtt az NDK-beli Peter Schreier hangversenye marad meg hosszasan emlékezetünkben. A világhírű tenorista már több alkalommal bemutatkozott közönségünk előtt. Ezúttal azonban nem zongorapartnerrel, hanem Konrad Ragossnig osztrák művész gitár- és lantkíséretével adott elő német szerzők dalműveiből. Kimagasló művészi színvonalon hangzottak el többek között Schütz, Bach, Schubert, Weber, Brahms és Mittergradnegger nálunk szinte teljesen ismeretlen művei. Schreier kamaraéneklési erényeinek csillogtatása mellett külön élmény volt a mai hangversenygyakorlatban ritkán hallott párosítás és a művészek közvetlen előadói modora. ■ Október 1-jén, a Nemzetközi Zenenapon hagyományosan kitüntetik a legjobb szlovákiai zeneművészeket a Szlovák Zeneszerzők Szövetsége és a Szlovák Zenei Alap díjaival. Az ünnepi aktus kiegészítéseként három jubiláló szlovák zeneszerző, Oto Ferenczy, Zdenko Mikula és Ján Zimmer műveit hallhattuk magas színvonalú tolmácsolásban. Az előadók Viktor Simisko, Gáffor Ilona, Jozef Špaček, Darina Lackóvá és a szerző Ján Zimmer voltak. ■ Ha már a jubileumoknál tartunk, még egy hangversenyről szólnunk kell, melyet a szlovák nemzeti zenét megalapozó, 50 éve elhunyt Ján Levoslav Bella emlékének szenteltek. Bella művei tehát önálló esten hangzottak el, ily módon is hangsúlyozandó a szlovák zenében elfoglalt (s