Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - FIGYELŐ - Vajda Géza: Zene minden mennyiségben

jó jel: a koncertek rendezését vállaló helységek száma évről évre nő. ■ A Csehszlovák Rádió és Televízió több hangversenyt egyenes adásban közvetített (sajnos, a televízió jobbára csak a hang­versenyek első felét), néhány felvételt pedig későbbi időpontban tűznek majd műsorra. Elég furcsa, és a nemzetközi .gyakorlatban szokatlan, hogy a hangver­seny látogatói kénytelenek megvárni, amíg a televízió felveszi terjedelmes összekötő­szövegeit. Ezeknek a hangversenytermen kívül kellene elhangzaniuk, s a szöveg hosszát minden esetben a műsorszámok közötti szünethez kellene igazítani, nem pedig fordítva. Ehhez csupán egy rögtö­nözni is képes, alapos zenei ismeretekkel rendelkező műsorvezetőre van szükség! Ha már a televíziónál tartunk, akadna javítani való az operatőrök nézők előtti elhelyezé­sén és manőverezésein is. Nemrégiben moszkvai hangversenyeken volt alkalmam látni néhány távirányítású kamerát. Ná­lunk is elkelne néhány. Mindez azonban nem von le annak a szolgálatnak a jelen­tőségéből, melyet a televízió tesz a hang­versenyek házhozvitelével. ■ Ezek után röviden a hangversenyekről. Már az ünnepélyes megnyitó fő szereplője, a Moyzes Kvartett szereplése élményszám­ba ment. A tiatal együttes rövid idő alatt az élvonalbeli hazai kamaracsoportok közé küzdötte fel magát. A magas szintű előadóművészet jegyeit viselte magán a névadó Alexander Moyzes 2. vonósnégye­sének, s méginkább Dmltrij Szosztakovics 8. kvartettjének kiforrott előadása. A hangversenyt és a fesztivált Miroslav Vé­lek, az SZSZK kulturális minisztere nyi­totta meg, aki a zeneművészetnek a nem­zetközi megértést és megismerést segítő szerepét hangsúlyozta, s rámutatott mind­ennek különös jelentőségére a nemzetközi békeév szempontjából. ■ A kamarahangversenyek sorát folytatva sikeresnek mondható a kassai (Kosice) Margita István és Elena Holiöková ének­művészek koncertje. A fiatal tenorista so­rozatos sikerek után kapott meghívót a zenei ünnepségekre. Bemutatkozását a szuggesztív előadásmód, az árnyalt kama­raéneklés eszközeivel való munka egyre árnyaltabb tudása jellemezte. Mozart, Bar- ber, Holoubek, Hlobil és Messiaen művei­ből összeállított műsora, melyből főleg az utolsó kettőben remekelt, nagy sikert ara­tott. Elena Holiőková más oldalról köze­lített az előadott művek világához. Saját egyéniségét háttérbe szorítva, kifinomult hangtechnikával adta elő Liszt és Roussel dalait (az utóbbit Miloš Jurkovič fuvola- művész közreműködésével). A Szlovák Nemzeti Színház operatársulatának fiatal szopránja főképp Iľja Zeljenka Azték da­laiban nyújtott kiváló teljesítményt. A ha­tásos ősbemutató további szereplői a zon­gorán, illetve ütőhangszereken közremű­ködő Ľudovít Marcinger és Dalibor Ma- chek voltak. H Egyik legsokoldalúbb előadóművészünk, Daniela Ruső, önálló esten tárta elénk zongoraművészetének több oldalát. Hatal­mas energiát követelő műsorában benne foglaltatott egy-egy igényes Beethoven- és Chopin-szonáta s egy kortárs szlovák mű. A kicsúcsosodást azonban Liszt Ferenc nagyívű h-moll szonátába jelentette. A művésznő ragyogó technikája mellett itt bontakozott ki leginkább lenyűgöző elő­adásmódja s személyiségének nagysága. £ A külföldi szólisták közül mindenek­előtt az NDK-beli Peter Schreier hangver­senye marad meg hosszasan emlékezetünk­ben. A világhírű tenorista már több alka­lommal bemutatkozott közönségünk előtt. Ezúttal azonban nem zongorapartnerrel, hanem Konrad Ragossnig osztrák művész gitár- és lantkíséretével adott elő német szerzők dalműveiből. Kimagasló művészi színvonalon hangzottak el többek között Schütz, Bach, Schubert, Weber, Brahms és Mittergradnegger nálunk szinte teljesen ismeretlen művei. Schreier kamaraéneklési erényeinek csillogtatása mellett külön él­mény volt a mai hangversenygyakorlatban ritkán hallott párosítás és a művészek közvetlen előadói modora. ■ Október 1-jén, a Nemzetközi Zenenapon hagyományosan kitüntetik a legjobb szlo­vákiai zeneművészeket a Szlovák Zene­szerzők Szövetsége és a Szlovák Zenei Alap díjaival. Az ünnepi aktus kiegészíté­seként három jubiláló szlovák zeneszerző, Oto Ferenczy, Zdenko Mikula és Ján Zimmer műveit hallhattuk magas színvo­nalú tolmácsolásban. Az előadók Viktor Simisko, Gáffor Ilona, Jozef Špaček, Da­rina Lackóvá és a szerző Ján Zimmer vol­tak. ■ Ha már a jubileumoknál tartunk, még egy hangversenyről szólnunk kell, melyet a szlovák nemzeti zenét megalapozó, 50 éve elhunyt Ján Levoslav Bella emléké­nek szenteltek. Bella művei tehát önálló esten hangzottak el, ily módon is hang­súlyozandó a szlovák zenében elfoglalt (s

Next

/
Oldalképek
Tartalom