Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - G. Kovács László : Költő és kalandor
HOLNAP Cendrars mindent látni akart. Kóborlásai keltették életre benne a költőt: írásait szinte kizárólag élményei és tapasztalatai, az utazásai során látottak- hallottak ihlették. Versei, regényei és novellái egy páratlanul izgalmas önéletrajz fejezeteit alkotják. Huszonöt évesen már a párizsi avantgarde elismert poétája, Picasso, Léger, Archipenko, Chagall, Max, Jacob, Reverdy barátja és harcostársa. Cendrars a líra megújításának terén Apollinaire-t is megelőzte és ösztönözte; pedig ez a különös irodalmár a legkevésbé sem rajongott az irodalomért; arról ábrándozott, hogy elhajítja tollát, s az élet örömeinek és kalandoknak szenteli minden idejét. Élete során több tucat foglalkozást űzött: volt többek között zsonglőr, mesterlövész, autóversenyző, vívó, hegymászó, kereskedő, ügynök, katona, mutatványos, méhész, napszámos, aranyásó és haditudósító. írásai a mozgás, a tett s az utazás fanatikusának vallomásai. Rendkívül gazdag életműve annak köszönhető, hogy a közlés vágya erősebbnek bizonyult az elhallgatás vágyánál. Cendrars tudatában volt a művészet és a mindennapi élet között feszülő ellentmondásnak; úgy érezte, a költészet s a gyakorlati, reális élet között áthidalhatatlan szakadék tátong, ő pedig ez utóbbi mellett tört lándzsát. A versírásra hovatovább úgy tekintett, mint az energia, az életető elfecsérlésének módszerére. Ismét egy rimbaud-i analógia: 1924-ben hátat fordított a lírának, igaz, távolról sem volt olyan következetes, mint az Egy évad a pokolban szerzője. Később még számos kötete jelent meg, műfajok sokaságában bizonyította tehetségét. Kalandregények, önéletrajzi fogantatású művek kerültek ki műhelyéből, forgatókönyveket írt, s kiadta a mozi ABC-jét akkor, cmikor a filmesztétika még csak születőben volt. De említsük meg a novellista Cendrars-t is s az esszéírót (aki a modern festészet pártfogói közé tartozott), a riportert, a filmkészítőt, a szociográfust, a műfordítót... E műfaji gazdagság ellenére Cendrars költőként lett világirodalmi rangú alkotóvá. Az új művészet megteremtését célul kitűző avantgarde mestere volt, egyike azoknak, akik századunk első évtizedeiben kialakították a líra új forma- nyelvét s radikálisan megváltoztatták a költői szemléletet. Mi késztette Cendrars-t versírásra? A modern nagyváros forgataga, a technika megszámlálhatatlan csodája s mindenekelőtt az utazás. Ihletői a messzeségben rejtőző hegyek és tengerek,- szigetek és dzsungelek, a távoli városok s a múlt titkait őrző romok, az óceáni hajnalok és alkonyok, az egzotikus szépségek s az alkalmi útitársak, az állatok, a növények, a "csillagok... Költeményei olyan ember alkotásai, akit lenyűgözött a világ sokszínűsége. Vajon miféle „izmushoz” sorolhatnánk őt? Alighanem teljesen egyetértett a futurizmus kiáltványát író Marinettivel, aki kijelentette: „Megállapítjuk, hogy a világ nagyszerűsége új szépséggel gazdagodott: a sebesség szépségével.” A futurista program több pontja akár Cendrars hitvallása is lehetett volna („A veszély szeretetét, az erőre és merészségre való törekvést akarjuk megénekelni... A bátorság, a vakmerőség, a lázadás lesznek költészetünk lényeges elemei...”). Mindazonáltal botorság volna őt futuristának kikiáltani, már csak azért is, mert sosem vállalt semmilyen irányzatot, iskolát, csoportot s a különböző elméletek és programok iránt sem tanúsított érdeklődést. Cendrars különálló fejezet az avantgarde történetében, bár költészetének vannak előzményei (gondoljunk csak Whitman- re), s művészi fejlődése párhuzamos Apollinaire-éval. Szimultanizmus: ez a terminus fenntartások nélkül „alkalmazható” Cendrars verseire, amelyek valóban szuggesztíven jelenítik meg a különböző térben és időben lejátszódó eseményeket, a lélekben kavargó élmények és benyomások sokaságát. Szimultán kép- szerkesztése, meghökkentő, merész asszociációi, szokatlan képei formabontóvá teszik, ám ez a formabontás nem öncélú, ellenkezőleg: új értékeket, szerkezeteket hoz létre. Szabad képzettársításai révén olyan költői képeket teremt,
