Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - G. Kovács László : Költő és kalandor
HOLNAF amelyek gyakran a szürrealisták szépségeszményét testesítik meg. Alkotói módszerének iskolapéldája lehetne az 1913-ban írott A transzszibériai expressz és a franciaországi kis Johanna prózája címet viselő költemény, amely ifjúkori oroszországi utazásainak hatására született. Képek, metaforák, asszociációk sodró áradata ez a mű, élmények, emlékek, gondolatok kaleidoszkópja, egyike a század nagy költői vallomásainak. „Ö Párizs Központi pályaudvar akaratok kikötője nyugtalanságok keresztútja Csak a festékkereskedők ajtaján szűrődik ki némi fény A Hálókocsik és a Nagy Európai Expresszek Nemzetközi Társasága elküldte prospektusait Ez a világ legszebb temploma Vannak barátaim akik úgy vesznek körül mint korlátok Attól félnek ha elmegyek nem jövök többé vissza A láthatárokon feltűnik valamennyi asszony akivel találkoztam Az esőben ázó szemaforok szomorú tekintetével és szánalmas mozdulataival Bella Ágnes Katarina és fiam anyja Olaszországban És ó szerelmem anyja Amerikában Vannak szirénaüvöltések amelyek telkemet hasogatják Odalent Mandzsúriában egy has úgy vonaglik mintha szülne Szeretném Szeretném ha sohasem utaztam volna Ma este nagy szerelem gyötör És önkéntelenül a kis Franciaországi Johannára gondolok Egy szomorú estén írtam ezt a költeményt az ó tiszteletére f...)” Cendrars költészetének tárgya mindig a realitás, a látható világ, kiindulópontja a valóság, sosem a fikció. Verseinek túlnyomó része az utazó reflexióit rögzíti; lírai útinaplót, beszámolót ír, s mintegy mellékesen vallomást tesz sorsokról, örök kaland- és szabadságvágyáról. És az emberekről, akik szenvedélyesen érdekelték. Ő az, aki a gettók zsidóiért, a megvetett prostituáltakért, a rongyos csavargókért és az otthontalan utcai zenészekért könyörög Istenhez Húsvét New Yorkban című megrázó költeményében, ő az, aki szívből fütyül a vagyoni, társadalmi, faji és felekezeti különbségekre, az előítéletekre. Cendrars a kitaszítottak, a szegények költője is. Velük azonosul, az ő sorsukat éli át, közéjük vágyik. „Nem Soha többé Le se köpöm ezt a bömbölő gyarmati bárt Bárcsak az a szegény néger lennék bárcsak az a szegény néger lennék aki az ajtón kívül reked Akkor a szép néger nők a nővéreim lennének És nem És nem Ezek a piszkos francia spanyol szerb tehenek ők arra valók hogy elviselhetőbbé tegyék az unatkozó hivatalnokok üres óráit akik egy párizsi garnizon után vágyódnak és nem tudják hogyan üssék agyon az időt Bárcsak az a szegény néger lennék és így múlhatna életem" Cendrars költészete és élete lázadás volt a megkötöttségek, a béklyók ellen.
