Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - HOLNAP - Fellinger Károly: Visszaszámlálás II, Zápor
HOLNAP Zápor ]aniga Józsefnek az ecset Jézus szakálla az ecset a mindenség idegvégződése s Te amit festesz s Te amint lefested a felhőt Te aki a felejtéshez nem szorulsz sem Jézusra sem a mindenségre ó irgalom a lefestett felhő a sok festék a vásznon felhődből lecsöpög a ház a szUlőföld len ember sem szereti, ha hülyének, mamlasznak, ügyefogyottnak stb. nézik. Nos, mivel én a Vers minden szavát, írásjelét megmagyarázom, az olvasó azt gondolhatja, hogy átejtették, megfosztották elemi jogától: nem magyarázhatja bele a Versbe azokat a gondolatokat, amelyeket a Vers idézett volna fel tudata mélyéből, ha nem lett volna ez a magyarázat a Vershez. Ezért — hogy ezt a dilemmát feloldjam — tettem aztán a második sor elejére a három pontot. A három pont helyett bárki odaírhatja azt a szót (szavakat), amelyiket akarja. Én nem láttam értelmét, hogy kibővítsem, szerintem így teljes a Vers, de feltételeztem, hogy nem mindenkinek egyezik a véleménye az enyémmel. Ez a helyzet a három ponttal, amelyek szépen, libasorban követik egymást... Most a szavak következnek. Nehéz volt ilyen eszményi sorrendbe rakni Őket, de végül is a helyükre kerültek. A szavakat alfabetikus sorrendben fogom felsorolni és jelentésüket megfogalmazni. Az első szó a csütörtök. Nem csupán ábécérendben első, de a Verset is ezzel a szóval indítottam. Tehát a Vers elején közlök egy napot. Ez a nap lehet, hogy csak lesz, esetleg elmúlt, vagy ma van. Később kiderül, hogy mégis elmúlt, már nincs. Az egész napot nem kell leírnom, szükségtelen, a Vers szempontjából érdektelen. Csak a versbéli csütörtök milyensége érdekel, és nem az a 24 óra, ami azon a csütörtökön elmúlt. Ez egy nehéz, túlzsúfolt csütörtök. Hangulatoktól terhes, itt-ott kitüremkedik alóla a múlt. Elvont, nem kézzelfogható, távoli és közeli egyszerre. Dekadens, hideg, mint a tél szaga. Nincs meg benne az a könnyedség, ami a fecskék vonulását kíséri, csak a vonulás íze fért bele. A Vers fulladozik a csütörtök súlya alatt, ám a második sorban összeszedi magát. A tömeget is érzékeltem akartam, ezért a csütörtököt ferdén, nem vízszintesen írtam le. Vagyis a csütörtök nem holmi nyomdai kisinas ügyetlenkedése miatt ferde; a tömeg, az elvont súly húzza le, máshogyan nem tudna megállni. Sántít. A második sor második szava az ót. Egyszerű személyes névmás, tárgyas alakban. De valakire vonatkozik. Öt. Kit? Azt a lányt (a Múzsa?), aki a Vers megírására ösztönzött. írhattam volna a Versben is, hogy azt a lányt, aki a Vers megírására ösztönzött, de nem lehetett. Így kellett írnom: ót. Aztán van egy szó: szeretem. A második sorban a három pont után jön. Lehet, hogy sziruposnak tűnik, de nem találtam más szót. A „szeretni” szónak egyetlen szinonimája sem jutott eszembe. Le tudtam volna írni több szóval, körülírni sok szóval, de a Vers monotonná vált volna. Szeretem — egyes szám, első személy, jelen idő, kijelentő mód, tárgyas ragozás. Ez a nyelvtani rész. Milyen szeretet? Le-