Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Adalékok Fábry Zoltán levelezéséhez II.

én jelentem, noha megkaptátok pontos meghívásomat az új munkához] nem hogy ezt hagyjátok bedögleni (most tudom meg, hogy mért: így akarjátok megmutatni azoknak, akiknek ma nincs beleszólásuk Az Gt-ban, hogy nélkülötök nem megy a lap. Kinek használtok ezzel? Ártani árt azonban ez a politika a szlovenszkói proletariátusnak).

En nem nevezem árulásnak, ha a Magyar Újságba írtok. Jó, ha frakciómunkát folytatunk ott, ahová csak befészkelhetjük magunkat. A fontos, hogy mit írunk és h o- g y a n. Én is írtam a Reggelbe. És nem tartom árulásnak és senki sem tartja annak, mert ott megírhattam, amit akarok. Amikor pedig veszélyes kezdtem lenni, egyszerűen kirúgtak, azzal az indoklással (Kasztor levele megvan], hogy „előfizetőink panaszára

— hogy mért engedjük, hogy ez a bolseviki Fábry a lapba írjon — kénytelenek vagyunk cikkei közlését beszüntetni.” Észreveszed a különbséget? Az olvasók rájöttek, hogy itt egy bolseviki csinál aknamunkát. Tiltakoztak és én repültem. De a ti cikkeitekből észrevette-e már valaki, hogy itt kommunista frakció-munka folyik? Egy Dobossy egy Peéry a legkifejezettebben igenük a csehszlovák állameszme demokráciáját és a Masarykizmust. Annyira elvakultál volna, hogy ezt nem látod? És nem vennéd észre, hogy a te cikkeidben is ott van a méreg, az, amit egy-két év előtt nem írtál volna le? Vedd elő egy Korunk-cikkedet és utána olvass el egy Magyar Üjságbeli cikket: nem üti meg a füledet a hamis hang Jócsik Lajos?

Amikor árulásról beszélek, akkor az elgyávulásra gondolok és akkor Dobossyft] és Biót értem alatta. De nem szólok egy szót sem pl. Edgár Magyar Újságbeli működése ellen. Ez frakciómunka. Ezekért a cikkekért senki sem vonhatja felelősségre. Ha ilyeneket írtok ti, ha ilyeneket helyeztek el, egy szót sem szólok. Ez: szükségmunka. És nem szólhatok semmit, mert Edgár ugyanakkor itt-ott Az Útnál is segítségemre volt és van. Ő tehát megértette, hogy engem kell segíteni, amikor Az UTat segíti, megértette, hogy a leveledben említett akadályok nem léteznek többé, hogy kutyakötelessége Az ŰT-ban dolgozni. Ti hamis érvekkel védekeztek Az Űt-ban való munka ellen.

Azt írod: hogy tudom-e hogy milyen következmények elé kerülhet valaki, aki állami alkalmazott, vagy ilyen családjának tagja? Tudom és akceptálom, hogy ha valaki mondjuk egy tanári állást akar elnyerni, akkor annak nem jó ajánlólevél Fábry Zoltán lapja. Ezt mind tudom és most én kérdezem, emlékszel-e, hogy amikor könyörögtem neked és másoknak, hogy ne hagyjatok magamra Az ÚT-al, hogy most itt az ideje a közös munkának, mit írtam? Azt írtam: nem kívánom senkitől, hogy neve alatt dolgozzon, ha ilyen körülmények állnak fenn. Lehet álnév alatt írni, sőt így kértem a legtöbbtől. Ennek dacára sem jött semmi. Ha fontos nektek a Magyar Újság vezércikk demonstrációja (nem veszitek észre, hogy mit csinálnak veletek?!), akkor természetes, hogy Az ŰT-ban nem demonstrálhattok, de dolgozni, de segíteni, de megmaradni abban a munkában, amit elhagyni igenis árulás — illegálisan, álnév alatt. Úgy, ahogy dolgozik •éppen az, akit te pikantériának vonultatsz fel. (szerkesztői üzenet stb.).

Hogy a Magyar Újságnál maradjunk. Szomorú, hogy igazad védelmére még a Dobos- sy-denunciálástól sem riadsz vissza. „A M. Ú.-kérdésénél nem tudom, hogyan könyveljem el Dobossynak azt a tudósítását, hogy a lapnál te is jelentkeztél és elutasítat- tál?” így visszavágni, ezt tromfként kijátszani, mondd, nem szomorú? Fentebb megírtam, hogy nem az az árulás és elgyávulás, hogy a M. Ú.-ban írtok, de a mód, ahogyan írtok. Én is írtam a Reggelbe és nem érzem magam árulónak, sőt talán innen hatottam a legközvetlenebbül. Ha tehát jelentkeztem volna, akkor ezt egyáltalán nem res- telném még mosti cikkem után sem. Ha pedig elutasítottam volna, akkor ezt csak a javamra könyvelhette mvolna el. Az igazság: én ilyesmiről nem tudok. A Korparancs bevezetését, leközlésére, hogy a polgári közönség is tudjon a könyvről beküldtem egy pár lapnak és így a M. Ú.-nak is. Nem hozta. Rendben van, igaza van. De Dobossy állítása hamis könyvelés. Az én tudtom nélkül tettek lépéseket mások, akik ismerik anyagi viszonyaimat (Dr. Simái). Amikor ezt tudomásomra hozta, hogy minden rendben van, írjak Győrynek, akkor én voltam az, aki ezt visszautasítottam. A talaj tehát elő volt készítve, de én a lépést nem tudtam megtenni. Ezt tehát vedd tudomásul a helyes könyvelés érdekében.

És most ezek után bevallhatom, hogy leveled jól esett. Jól esett, mert reményt ébresztett. Jól esett, hogy te és egyedül csak te feleltél. Elértem volna célomat? Erről van