Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Fónod Zoltán: Megmozdult világban ... 6.

t

ők szállították a.z intervenció okszavát” — állapította meg Fábry a szociáldemokrácia korábbi magatartására célozva. Érvek súlyával bizonyította, hogy: „A dolgozók minden szimpátiája... a Szovjetunió felé fordul, a munkások és parasztok állama felé”, mely a szocdemek és mindazok célpontja, akik „pont Moszkvában“ szeretnék megmutatni, hogy „mi az a hamisítatlan, osztálybékés, demokratikus szocializmus!”10

Páratlan erejű dokumentuma a Major-perről 1931 júliusában Az Ot hasábjain jelent meg. Az 1931-es kosúti véres pünkösd vádlottja, Major István peréről tudósított Fábry, rendkívül szuggesztí- ven, az újságírás különböző műfajait egybeötvöző módon. Az elméleti jellegű következtetésektől az elemzésig, a riportig és a dokumentumriportig minden hatásosan sorakozik ebben az írásban, melynek a fő mondanivalója, hogy „Szlovenszkó nagy perében” Major elvtárssal „az egész szlovenszkói dolgozó népet ültetik a vádlottak padjára — egész Szlovenszkó népe tehát Major elvtárs mellé áll”.11

..Szlovenszkó Kosúíon lett történelem: vérrel aláhúzott, igazságtalan valóság. A csendőrgolyó szociális valósággá, váddá avatta a magyar kisebbségi sors itteni nincstelenségét“ — állapította meg Fábry. A Major-per „bűnügyi perré” nyilvánításában „a kommunizmus tisztaságának, hitének, akaraterejének győzelmét” akarta az osztálybíróság justizmord- dal megtörni. A nevetséges vádak és az ítélet azonban a Major-perben is visszafelé sült el. „... a vád az ítélet- hirdetés pillanatában meghalt, hogy élőn, makulátlanul vádló lehessen a vádlottból, hogy szava tiszta tett legyen, és neve most már zászlóként lobogjon a tömegek feje felett... És ezt az embert nem tudják földre teríteni, mert ez az egyetlen ember tudja, hogy ő ott, a bíróság előtt... az eszmének a képviselője, hogy nem vádlott, de vádló a kommunizmus nevében. És ezért győzhetetlen.”12

Jól látta Fábry, hogy a kosútí csendőrbrutalitásnak a jövő nemzedéke számára is van mondanivalója. Mindenekelőtt a védelem koronatanúja (Terebessy János, a törvényszéki tanácselnök fia) szerepeltetéséről szólva Irt a sarlósokról, akik megtalálták az utat a proletariátushoz. „Sok minden találkozott ott Kosúton, és semmi sem véletlenül. Sok minden pecsételődött meg ebben a sortűzben, és sok minden tisztázódott. A szocialista magyar értelmiség ifjú generációja — a Sarló — itt találkozott sorsdöntőn a magyar faluval, a kisebbségi sorssal és a kizsákmányolt proletariátussal. .. Vérke- resztség volt ez és a Zsabka Sanyik véréhez, az elhullottak igazságához és harcához most már hűnek kell maradni!”13 Eszméjét, a szocialista társadalmi rend melletti hűséges kiállását is bizonyította ez az írás.

A Papok pártja — urak pártja című cikke abból a szempontból érdemel említést, hogy bizonyítsuk, Fábry nem tért ki a napi politikai témák elől s nem keresett olcsó népszerűséget. Az úri politika és az úri virtus fő okát abban látta, hogy „a Dózsa Györgyök utóda!, a deresen vérzettek unokái” tűrik, hogy elszédítsék őket.

A polgári pártok „kisebbség- védelme” és lélekfogása csak arra jó, hogy lépre csalják a népet és fenntartsák „az uraság nagyszerűségét időtlen időkig”. Mindegy, hogy Szüllőnek hívják vagy Szent- Iványnak, hogy „az egyiket a katolikus papok támogatják, a másikat pedig református tiszteletesek”, az úri banda összefog, hogy „a maga ezer holdjait, szórakozásait, kvaterkázásait, a gondtalanságot, a politikai játékot megmentsék”, s hogy „ne jöhessen közétek az igazság, a szegény emberek igazsága ...: a kommunizmus”. A korteskedésekkel, lovas bandériumokkal és bankettekkel szembeállítja Fábry a kommunista népgyűléseket, „ahol szegény ember beszélt szegény emberekhez”, s ahová a kommunista szónok „fáradtan gyalog jön valamelyik másik faluból, és utána bankett, dí- nomdánom helyett megismerkedhet a csendőrpuskával vagy gumibottal”.’'1 Mellébeszélés nélkül, nyílt agitáció- val és politikai frazeológiával mondott Fábry véleményt a polgári pártokról, s a következtetése is kertelés nélküli: „Seperjétek el ókét, emeljétek fel a Dózsa-öklöt, és ítéljetek .. ., hogy a szegény emberek politikája győzzön.”

Kétféle kultúra című előadásában is az osztályharc szempontjai szerint ítélte meg a kultúra nevében elkövetett „üzérkedéseket”. „Ma nincs oszthatatlan és egyforma kultúra — írta Fábry —, mert nincs oszthatatlan és egyforma társadalom. Amíg osztálytársadalom van, a kultúra is csak osztálykultúra lehet.”15 - Politikai és irodalmi érvelésekkel, a napi politika konfron-