Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Bettes István: A 129. szonett vége

BETTES ISTVÁN A 129. SZONETT VÉGE

[Rajzocska bátyám emlékére)

megyek Tornaiján a parkban — egyszer csak vagy 150 gyerek jön velem szembe sítalpakon ... a karba életbe,

ho-hova mennek ezek a sok gyerekek? fordulok hátra: semmi!

mesélted egyszer derülésünkre

— hát nagyjából ennyi az egész, mert például csak hogy Öt említsem:

„A szél fú, a hová akar, és annak zúgását hallod,

de nem tudod, honnan jő és hová megy: így van mindenki, aki Lélektől született.“

(Ján. 3. 8.)