Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Hizsnyai Zoltán: Gömöri ballada
hökkentők, izgatok voltak. Sokszor megalázták őt, holmi senkiháziak, akik a bokájáig sem értek. Könnyen túltette magát ezeken a megaláztatásokon, kesernyés mosollyal. — Kaputa! — szögezte le, ha késett vagy teljesen elmaradt a honorárium, amit a lapoktól várt. Szeretett játszani a szavakkal, sőt teljesen új szavakat is kitalált, magyar, szlovák, cseh szavakat ötvözött egybe; ha két-három napig együtt voltunk, már én is úgy beszéltem, hogy anyám se értett volna meg. Rengeteg poklot megjártunk együtt, és együtt mindig kimásztunk minden pokolból. Most mégis agyonütötték őt. Itt ülök a két kis sárgás csendélet előtt. És sírok. HIZSNYAI ZOLTÁN GÖMÖR! BALLADA Dúdor István azonos című képe alá a történeten túlról mi több: ezen az egy rögzített pillanaton túlról kinyúl egy kéz színek és alak nélkül — ilyennek képzelsz el egy pontot — de mégis nyúl a kéz kiviszed a képet a haliba kilógatod az erkélyről fejjel lefelé — a kéz, a rettenetes kéz borotvával fölszeled a képet mintha szétlapított tortát a létezés születésnapján — a kéz beleharapsz: saját nyelvedet nyeled le néma torkodból kinyúl egy kéz dór, nem tudom, de ha feljött Pozsonyba, mindig fölkeresett, vagy a szerkesztőségben, vagy otthon. Megtanult tőlem virágot enni. Valaki egyszer vett a feleségemnek egy csokor ibolyát, én meg enyhe féltékenységből, persze némi szesszel a fejemben, megettem. Erre fel Dúdor Pista Prágában, ahol akkor épp főiskolára járt, megevett egy csokor rózsát, amelyet egy lányismerősének vett valaki. Másnap megérkezett Pozsonyba, repülőgépen, fölkeresett és megmutatta rózsatövisekkel összeszurkált száját. A lány is vele volt: szép cseh főiskoláslány. Szorgalmasan ápolta Pista fölsebzett ajkát. Nem kényeztették őt el, a lapok nem versenyeztek képeiért, illusztrációiért, melyeket pedig a hozzáértők sokra értékeltek, mert egyéniek, furcsák, meg
