Irodalmi Szemle, 1987
1987/7 - Turczel Lajos: Még egyszer Kassák Lajos szlovákiai kapcsolatairól Dúdor István (1949 —1987)
686 TURCZEL LAJOS MÉG EGYSZER KASSÁK LAJOS SZLOVÁKIAI KAPCSOLATAIRÓL M ég egyszer — és majd még többször is — lehet írni, értekezni Kassák Lajos szlovákiai kapcsolatairól, mert azok olyan gazdagok, hogy csak hosszabb kutató, gyűjtő munkával volna lehetséges a kimerítő feldolgozásuk. A centenárium előtti hetekben sok adatot összegyűjtöttem, és az Irodalmi Szemle márciusi számában megjelent emlékező írásom második részében az eddigi legátfogóbb képet alakítottam ki belőlük. Aztán nem sokkal írásom megjelenése után, más anyagok keresése közben, újabb értékes adatokra bukkantam, s ezekből most ismét összeállítok egy emlékcsokrot a kiváló író tiszteletére. Az újabb kapcsolati adalékok fő forrásai azok az interjúk, melyeket a polgári Csehszlovákia idején szlovákiai magyar napilapokban készítettek Kassákkal. Az egyik napilap, az 1919 és 1928 között fennálló liberális szellemiségű első Magyar Újság, az 1928. szeptember 11-i számában közölt ilyen interjút /Beszélgetés a Pozsonyba érkezett Kassák Lajossal), és abban az első kérdésfelvetés azokra a támadásokra vonatkozott, amelyek a bécsi emigrációs magyar sajtóban és néhány, szintén emigránsok által szerkesztett szlovákiai magyar lapban jelentek meg a Magyarországra visszatért Kassák ellen. „Az a nézetem, hogy egy elvhű szocialistának ott kell leginkább harcolnia és a legjobban exponálnia magát, ahol elnyomásban van a munkásság — mondta az író. — Könnyű azokban az államokban hangoskodni, ahol azt nyugodtan meg lehet tenni, hála annak az áldemokráciának, mely még nem tett túl a szemérmen, s amely ott hatalmon van. Kijelentem, hogy egy pillanatra sem tértem el az elveimtől. Ma is a munkásság ügye a legszentebb előttem. Azért tértem vissza Budapestre, hogy ott folytassam a harcot. A támadó cikkek szerzői külföldről rázzák ellenem az öklüket, amikor tudják, hogy olyan helyzetben vagyok, amely nem engedi meg még azt sem, hogy vitatkozhassam velük. Kijelentem, hogy egyetlen olyan írásomat, amit eddig írtam, sem tagadom meg.” A továbbiakban Kassák kitért a szociáldemokrata párttal való vitatott kapcsolatára, és szólt az akkor induló Munka célkitűzéseiről: „Igaz az, hogy beléptem a szociáldemokrata pártba, de ezt azért tettem, mert csak így juthattam a magyar munkások közelébe. A szociáldemokrata pártba való belépésem nem jelenti azt, hogy ennek a pártnak a szellemével mindenben egyetértek. A szociáldemokrata párt nekem csak egy eszköz, amelyen keresztül odajuthatok azokhoz, akikhez szólni akarok... Éppen ma jelent meg új lapomnak első száma. A lap címe A Munka. Nem tisztán irodalmi, hanem képzőművészeti és szociális folyóirat is lesz. Hiszem, hogy ennek a lapnak jövője lesz Magyar- országon, mert ebben az országban most új éra kezdődik. A diákság egy része és a munkásság ismét abban a lendületben él, amelyben élt valamikor. Ma szükség van egy komoly szociális orgánumra. A Munkának hézagpótló szerepe lesz a magyar kultúréletben.” Az interjúban elhangzottak jól rávilágítanak a munkásmozgalom és Kassák közti konfliktusra, amelyet párhuzamba lehet állítani azzal a konfliktussal, amely
