Irodalmi Szemle, 1987

1987/7 - Turczel Lajos: Még egyszer Kassák Lajos szlovákiai kapcsolatairól Dúdor István (1949 —1987)

687

a húszas években a CSKP és a cseh poetizmus néhány tagja (Nezval és mások) között irodalompolitikai kérdésekben keletkezett. A Kassák-konfliktus is így kezdődött (a Kun Bélával folytatott vitával), de aztán a magyarországi politikai helyzet rendkívüli és folyamatos nehézségei közepette (a Tanácsköztársaság válságba jutása és bukása, az emigráció, az ellenforradalmi rendszer uralma, a kommunista párt illegalitása) elmérgesedett, krónikussá vált. És ez a konfliktus máig sincs kellőképpen tisztázva. A tisztázási kísérleteknél gyakran fontos tényekről feledkeztek meg. Ehhez hasonlóan a mostani centenáriumi emlékezésekben sem igen esett szó arról, hogy a gyakran megalkuvónak, árulónak bélyegzett Kassák a második szovjet ötéves tervről brosúrát adott ki, amely a Munka könyvtára sorozatban jelent meg és Molotov referátumát tartalmazta (V. Molotov: A második orosz ötéves terv, Budapest, é. n.). „Az ötéves terv Oroszország történetében sorsdöntő szerepet játszik, de jelentősége ezen túlmenően az egész világra kihat.” — így kezdődik az előszava a kis könyvecskének, mely az ellenforradalmi Horthy-Magyarországon igen bátor kiadói tett volt, és kerülő utakon hozzánk is eljutott. Megvolt ez a könyvecske az előző Kassák-írá- somban megemlített Jelen Mihálynak is, aki Kassák szlovákiai népszerűsítéséért sokat tett. Az ő példánya most az én birtokomban van.

Érdekes Kassák-interjúkat közölt az 1933 és 1938 között létező második Magyar Újság is, mely nívós aktivista lap voit, és a harmincas évek második felében részben a népfrontos szellemiség is jellemző lett rá.

A jelentősebb interjú ebben a napilapban 1935 elején jelent meg, s készítője S. Pataki István álnéven volt feltüntetve, aki minden bizonnyal egy sárospataki kapcso- latú kései, 1934-es magyarországi emigráns: Bodnár István volt. Bodnár a saját nevén és annak megfelelő szignók alatt (B. I., b. i., -r-n, B-r) kiterjedt riporteri tevékenységet folytatott a Magyar Újságban és a Csehszlovákiai Népszavában, majd a népfrontos Magyar Napban. Fenti álneve eddig nem volt nyilvántartva.

A rövid, de tartalmas interjú [Pozsonyi beszélgetés Kassák Lajossal, M. U. 1935. I. 26.) abból az alkalomból született, hogy az író a Nemzetközi Kultúrligában 1935. január 24-én Irodalom és társadalom címen előadást tartott. Az előadás előtt két nappal S. Pataki (= Bodnár) hosszú recenziót publikált Kassák önéletrajzi regényének akkoriban megjelent részletéről (Ember a forradalomban — Kassák önéletrajza 7—8. kötete, Magyar Újság 1935, I. 22.), az előadást követő napon pedig az interjút készítette el. Ebben először a szlovákiai magyar irodalomról kérdezte Kassákot, kinek a válasza kurta és meglehetősen általános volt. Az idősebb írógenerációt —■ nevek említése nélkül — udvarias gesztussal illette („értékei legjavát bányássza fel magából és osztja szét olvasói között”), az új nemzedékről viszont kritikusan szólt: „Politikai áramlatokba került, a sok egymásközötti vádaskodás legyöngítette a produktív erőket és elvonta őket az alkotómunkától. Nem rossz az, amit produkálnak, de kevés.” Ezután Kassák váratlan fordulattal, kérdezés nélkül a DAV-ban tömörült fiatal szlovák írókra terelte a szót, és szintén általánosító módon, de rendkívüli elismeréssel méltatta őket. Nyilatkozatának ezt a részét szórul szóra közlöm:

„Nemcsak a szlovenszkói magyar írókkal van összeköttetésem, de meglehetősen jól ismerem a fiatal szlovák írógeneráció tagjait is. Akiknek ma itt már egész jó nevük van, azokkal személy szerint több mint egy évtizeddel ezelőtt egy bécsi kávéházban ismerkedtem meg. Mint fiatal szocialisták és fiatal írók felkerestek engem, mint szocialistát és írót, mert úgy vélték, hogy gyökeres rokonság van közöttünk. Ady Endre költészetét már ismerték, s az én munkásságomon keresztül ismerték meg a magyar szocialista költészetet. Örültem ezeknek a fiatal tehetségeknek, akik barátságuk és megbecsülésük jeléül több munkámat fordították le szlovákra. Azt hiszem, az első komoly lapjuk a Dav volt szabadversekkel és konstruktivista tipográfiával. Szlovenszkón ez szinte reveláció volt. Ezekről a modern szlovák fiatalokról eddig alig hallottunk vala- mit, és máról holnapra szinte teljes fegyverzettel beléptek a modern irodalomba. A magyar és szlovák írófiatalságnak meg kell találnia a hathatósabb és demonstra- tívabb kultúrösszefogás lehetőségét.”

Ez a hangsúlyos elismerés, kiemelés a mai magyar és szlovák irodalmi közvéleményben eddig nem volt ismert, és valószínűleg az eredeti megjelenés idején is visszhangtaian maradt. Nemrégen, egy prágai Kassák-szemináriumon — melyet a Ma-