Irodalmi Szemle, 1987
1987/6 - VALLOMÁS - Bereck József: A fáknak szükségéről
VALLOMÁS szakra esik társadalmunkban. Nem érdektelen tehát részemről sem a kérdés: szű- kebb hazám, a Csallóköz s benne a Duna- szerdahelyi járás vajon hogyan áll erdők dolgában? Elöljáróban le kell szögezni, hogy Szlovákia járásai közül csupán a Galántainak kevesebb az erdeje — területük nagyságához viszonyítva, természetesen —, mint a miénkének. így sajnos, utolsó előttiek vagyunk abban a „kincs”-rangsorban, amely a föntebb említett felhívás értelmében az országrész járásai közt felállítható. Ámde: „... ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret” — mondhatjuk József Attilával, mert a járás „belvidékét” a szocialista nagyüzemi mezőgazdálkodás szükségleteihez igazodva intenzíven erdőt- lenítették, míg végül kialakult a mai művelt puszta; összefüggőbb erdőterületek csupán a Duna és a Kis-Duna árterületén maradtak fenn. A termőföld nagy együtteseiben a fák és a zöld növényzet csak a mezei utak mentén, a cserjés horpadásokban, szélfogókban és a kanálisok partján maradt meg. Nem hagyható ezzel kapcsolatban említés nélkül az a tény, hogy a nagyobbik Duna mentén ez idő tájt a Gabcíkovo— Nagymaros Vízlépcsőrendszer hatalmas kiterjedésű építkezése folyik, amelynek szükségszerűen rengeteg ligeterdő esett áldozatul. Pedig szakemberek állítják: gazdagok, bőven termők, sok értékes faanyagot adnak a Csallóköz erdei. Hazánkban ebből a szempontból a legtermékenyebbek. Ligeterdeink egy vágásforduló alatt (ez harminc év általában) annyi fát adnak, mint amennyire a hegyvidéki fenyvesek csak száz év alatt képesek. Sajnos, mint szerte az országban, a Csallóközben is csökken az erdő kiterjedése. Pedig az erdei földalap is legalább olyan védelmet érdemelne, mint a mező- gazdasági. A tapasztalat azt mutatja, hogy a gazdaságirányítás könnyebb szívvel áldoz fel erdőt, mint szántóföldet. Elfeledve azt, hogy az erdő védelmet nyújt a szántónak, és csak idő kérdése, hogy erdők, csalitok, mezővédő erdősávok nélkül meddig tudjuk fokozni a szántóföldek termékenységét. Köztudott: a Csallóköz szántóföldjei széleróziónak vannak kitéve. Az ellen, hogy a szilaj csallóközi szél ne hordja el kenyeret adó földjeink legjavát, a humuszban gazdag felszíni rétegeket, védekezni kell. S ezt a feladatot fák, bokrok nélkül szinte lehetetlen megoldani... Az újságokban — főleg az évnek ebben a szakában — gyakoriak a fák, erdők, mezővédő erdősávok, falusi és városi zöldövezetek védelméért síkraszálló írások. A mindennapok gyakorlatából viszont éppen az a kérlelhetetlenség hiányzik, ami a kétszáz évvel ezelőtti erdőmesteri fogadalomból máig ható érvénnyel kitetszik: ... Ahol pedig egyesek vagy többek az erdőt pusztítanák, vagy más módon engedetlenséget tanúsítanak, az ilyeneket megfelelően megbüntetem, vagy az illetékes főkamaragrófnál, vagy annak fő- vagy aligazgatójánál feljelentem, fis ebben a tevékenységemben sem megvesztegetés, sem adomány, sem barátság, sem ellenségeskedés vagy szegénység, félelem vagy csalás nem fognak megakadályozni, hanem mindenkor a hivatali előírások szigorú betartásával a hű és becsületes erdőmester kötelessége szerint járok el.
