Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - NAPLÓ - Haraszti Mária: Bőséggel termő fa
íogadják majd ezt az újabb Ízelítőt is a modern cseh lírából. Hrubln halála nagy hiányérzetet és hosz- szen tartó fájó érzést keltett bennem. Más okból éreztem fájónak egy másik, Hrubínnál sokkal fiatalabb Író korai halálát: Óta Pavelét. Egyik novellája, amelyet még A szép őzek halála előtt olvastam, annyira megtetszett, hogy lefordítottam és elküldtem a Nagyvilágnak. Másnap felkerestem Pavelt, éppen otthon volt, mármint a lakásán, ui. volt még egy másik otthona is: a bohnicei elmegyógyintézet, ahol minden évben hosszú hónapokat töltött. Ritkán láttam embert annyira örülni, mint őt, amikor híremet közöltem vele. Megmagyarázta öröme okát is: végső soron csak az tartja életben, hogy betegsége szüneteiben írni tud, és hogy írásait közük. Külföldön is. A szomszédos államok közül csak Magyarország hiányzott a sorból. Azután minden héten felhívott, hogy megkérdezze, megjelent-e már a novella. Mindannyiszor nemmel kellett válaszolnom. És mire igennel válaszolhattam volna, már halott volt. És ez annál szomorúbb, mert elbeszélései később kötetben, sőt két kötetbe gyűjtve is megjelentek Budapesten, és rendkívüli sikert arattak. Ilyen a sors iróniája. Szívesen írnék azokról a még élő mai írókról is, akiket fordítóként, recenzensként és magánemberként is ismerek, elsősorban Hrabalról, Fuksról és Páráiról, valamint azokról a lírikusokról, akiket meg sem említettem, de ez az arcképsorozat ebbe a cikkbe már nem férne bele. n4nnmn-SöFS BŐSÉGGEL TERMŐ FA Száz éve született Sas Andor IX/IÍ tette Sas Andort olyan szeretve tisz- telt emberré, hogy akik még ismerhették, csak a nagyoknak kijáró jelzőkkel tudják jellemezni? Hogy mindazt, amit tett, igazi szenvedéllyel tette? Vagy fáradhatatlansága, teljességre törekvése, mindenre odafigyelése? A tudományos pontosság iránti alázata? Kifogástalan jelleme, amellyel a kiváló pedagógus példaképpé tudott nőni diákjai szemében? Az a képessége-e, hogy teljes lényével azonosulni tudott mindenkori munkájával, s mindezt nem a babérok megszerzésének szándékával? Azt hiszem, mindez együtt, s még egy apróság, ami az igazán nagy egyéniségniségnek mindig sajátja: szerénysége. A századfordulón a haladó eszmék szolgálatába szegődött elméknek küzdelmes sors jutott. Sas Andornak sem volt könnyű élete. Budapesten született 1887. január 22-én. Édesapját korán elvesztette — édesanyját így kétszeresen is szerette. Iskoláit kiváló eredménnyel végezte, s önerejéből eljutott a berlini egyetemre is. Németül még gyermekkorában, odahaza megtanult, később tökéletesen elsajátította a franciát és az angolt is. Középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd a bölcsészet, a jog, valamint a közgazdaságtan doktora lett. Egyetemi évei alatt Babits Mihály, Kosztolányi Dezső, Juhász Gyula, Balázs Béla társaságában látogatta a híres Négyesy- szemínáriumot. Példaképei — köztük Lukács György és Jászi Oszkár — kiváló gondolkodók, elismert tudósok; barátai, társai szociáldemokraták, a társadalmi kérdések iránt nyitott emberek — Sas Andor ekkor polgári radikális humanista. Már 1908-ban, huszonkét éves korában munkatársa lett az Egyetemes Philológiai Közlönynek, később az Athenaeumnak és számos más tudományos folyóiratnak. Irodalmi, történelmi, életrajzi tanulmányokat, esszéket, recenziókat jelentetett meg, írt közgazdaságtani értekezést is. Dolgozott a Huszadik Századnak, egy recenzióját a Nyugat is közölte. A Magyar Tanácsköztársaság Népbiztossága főiskolai tanárrá nevezte ki. A kinevezést Lukács György írta alá. Sas Andor munkatársa lett a Tanácsköztársaság lapjainak is. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Bécsben óraadásból és írásai által tartotta el családját, ám
