Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - NAPLÓ - Haraszti Mária: Bőséggel termő fa

íogadják majd ezt az újabb Ízelítőt is a modern cseh lírából. Hrubln halála nagy hiányérzetet és hosz- szen tartó fájó érzést keltett bennem. Más okból éreztem fájónak egy másik, Hrubínnál sokkal fiatalabb Író korai ha­lálát: Óta Pavelét. Egyik novellája, ame­lyet még A szép őzek halála előtt olvas­tam, annyira megtetszett, hogy lefordítot­tam és elküldtem a Nagyvilágnak. Másnap felkerestem Pavelt, éppen otthon volt, már­mint a lakásán, ui. volt még egy másik otthona is: a bohnicei elmegyógyintézet, ahol minden évben hosszú hónapokat töl­tött. Ritkán láttam embert annyira örülni, mint őt, amikor híremet közöltem vele. Megmagyarázta öröme okát is: végső so­ron csak az tartja életben, hogy betegsége szüneteiben írni tud, és hogy írásait köz­ük. Külföldön is. A szomszédos államok közül csak Magyarország hiányzott a sor­ból. Azután minden héten felhívott, hogy megkérdezze, megjelent-e már a novella. Mindannyiszor nemmel kellett válaszol­nom. És mire igennel válaszolhattam vol­na, már halott volt. És ez annál szomo­rúbb, mert elbeszélései később kötetben, sőt két kötetbe gyűjtve is megjelentek Bu­dapesten, és rendkívüli sikert arattak. Ilyen a sors iróniája. Szívesen írnék azokról a még élő mai írókról is, akiket fordítóként, recenzens­ként és magánemberként is ismerek, el­sősorban Hrabalról, Fuksról és Páráiról, valamint azokról a lírikusokról, akiket meg sem említettem, de ez az arcképsoro­zat ebbe a cikkbe már nem férne bele. n4nnmn-SöFS BŐSÉGGEL TERMŐ FA Száz éve született Sas Andor IX/IÍ tette Sas Andort olyan szeretve tisz- telt emberré, hogy akik még ismer­hették, csak a nagyoknak kijáró jelzőkkel tudják jellemezni? Hogy mindazt, amit tett, igazi szenvedéllyel tette? Vagy fáradhatat­lansága, teljességre törekvése, mindenre odafigyelése? A tudományos pontosság irán­ti alázata? Kifogástalan jelleme, amellyel a kiváló pedagógus példaképpé tudott nőni diákjai szemében? Az a képessége-e, hogy teljes lényével azonosulni tudott minden­kori munkájával, s mindezt nem a babé­rok megszerzésének szándékával? Azt hi­szem, mindez együtt, s még egy apróság, ami az igazán nagy egyéniségniségnek mindig sajátja: szerénysége. A századfordulón a haladó eszmék szolgálatába szegődött elméknek küzdel­mes sors jutott. Sas Andornak sem volt könnyű élete. Budapesten született 1887. január 22-én. Édesapját korán elvesztette — édesanyját így kétszeresen is szerette. Iskoláit kiváló eredménnyel végezte, s ön­erejéből eljutott a berlini egyetemre is. Németül még gyermekkorában, odahaza megtanult, később tökéletesen elsajátította a franciát és az angolt is. Középiskolai tanári oklevelet szerzett, majd a bölcsé­szet, a jog, valamint a közgazdaságtan doktora lett. Egyetemi évei alatt Babits Mihály, Kosz­tolányi Dezső, Juhász Gyula, Balázs Béla társaságában látogatta a híres Négyesy- szemínáriumot. Példaképei — köztük Lu­kács György és Jászi Oszkár — kiváló gondolkodók, elismert tudósok; barátai, társai szociáldemokraták, a társadalmi kérdések iránt nyitott emberek — Sas Andor ekkor polgári radikális humanista. Már 1908-ban, huszonkét éves korában munkatársa lett az Egyetemes Philológiai Közlönynek, később az Athenaeumnak és számos más tudományos folyóiratnak. Iro­dalmi, történelmi, életrajzi tanulmányokat, esszéket, recenziókat jelentetett meg, írt közgazdaságtani értekezést is. Dolgozott a Huszadik Századnak, egy recenzióját a Nyugat is közölte. A Magyar Tanácsköztársaság Népbiztos­sága főiskolai tanárrá nevezte ki. A kine­vezést Lukács György írta alá. Sas Andor munkatársa lett a Tanácsköztársaság lap­jainak is. A Tanácsköztársaság bukása után emigrációba kényszerült. Bécsben óraadás­ból és írásai által tartotta el családját, ám

Next

/
Oldalképek
Tartalom