Irodalmi Szemle, 1987
1987/1 - NAPLÓ - Haraszti Mária: Bőséggel termő fa
Bécs sem nyújtott biztonságot az akkor már baloldali gondolkodású Sas Andornak. Csehszlovákiában talált „új hazára”. Munkácson élt és dolgozott: a Kereskedelmi Akadémián tanított, és várostörténeti kutatásokat folytatott. A feltárt anyagot több könyv és tanulmány tartalmazza. 1932-ben költözött a fővárosba, a magyar tanítóképző tanára lett. Átvette az addig Szalatnai Rezső Irányította Móricz Zsigmond-önképzőkör vezetését. Előadásokat tartott a magyar szociáldemokrata párt Munkásakadémiáján — közben állandó rendőri megfigyelés alatt állt. 1931. november 8-án létrejött a Csehszlovákiai Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (közismertebb nevén Masaryk Akadémia), melynek tevékenységében Sas Andor kezdettől fogva részt vett. Filozófiai, irodalomtörténeti és történeti tárgyakról írt dolgozatokat a Társaság folyóiratába, a Magyar Figyelőbe. Recenziókat közölt a cseh és szlovák irodalom alkotásairól. A fasiszta szlovák államban hallgatásra kényszerült, tanári állását is elvesztette, zsidó származása miatt puszta létét is veszély fenyegette — ám ő ez alatt az idő alatt, nélkülözéseket szenvedve is kutatott a városi levéltárban: a csak halála után, A koronázó város címen napvilágot látott könyvéhez gyűjtötte az anyagot. És magánórákat adott — olyanoknak, akik származásuk miatt kiszorultak az iskolákból. Közvetlenül a felszabadulás utálí Csehszlovákiában nem volt magyar nyelvű sajtó — munkáit Sas Andor szlovákra fordíttatva jelentette meg. 1948 februárját követően, mikor megteremtődtek a magyar szellemi élet intézményrendszere kiépítésének a feltételei, nyilvánvalóvá vált, hogy alig maradt néhány képzett írástudónk, cselekvésre képes értelmiségink. Sas Andor az elsők között látott munkához: szervezett, írt, fordított, bírált; a Pedagógiai Főiskola, majd a Komensk? Egyetem Magyar Tanszékének docense lett. Fáradhatatlanul dolgozott. Számos tankönyvet írt, fordított és recenzált, ötleteket, tanácsokat adott. Agyonhajszolt szervezete nem sokkal 65. születésnapja után, 1962. augusztus 23- án szűnt meg működni. Sas Andor negyven hosszú éven át dolgozott a csehszlovákiai magyar irodalom élvonalában. Munkásságával a határokon túl is elismerést vívott ki. Kutatóként a tudományos világnézet irányította, publicistaként is mindig a haladást szolgálta. Művei olvasmányosak, mert a legnehezebb témát is közérthetően, jó stílusérzékkel tudta formába önteni. „Szelleme és tanítása azonban nemcsak a könyveiben és írásaiban él tovább, hanem az általa felnevelt tanárnemzedékeknek, száz meg száz magyar pedagógusnak szívében, ajánl” — mondotta Turczel Lajos búcsúztatójában. Szelleme és tanítása; hogyan él tovább? Panaszkodik mostanság a diákság: ritka a jó pedagógus. Az olyan tanár, akinek felkészültsége, tudása, embersége példává emelkedhetne. S panaszkodik a tanárság: a diákok egyre kezelhetetlenebbek, közömböseb- bek, tekintélyt nem tisztelők ... Sok diák hagyja úgy el az „alma ma- ter”-t, hogy fölsóhajt: végre kikerültem Innen! S ha valamelyikük tanárnak készül, hát esküszik, hogy ő majd más lesz. Példakép, irányítás, biztatás nélkül vajon sikerülhet-e neki? Sok tanár órák után menekülve hagyja el az iskolát. Szakkör? Vitakör? Önképzőkör? Művészeti csoport? Tankönyvek lapjaira való ósdi fogalmak. S ha valamelyikük mégis megpróbálkozik vele, sikerülhet-e neki? Talál-e támogatókra? Van fórumuk az irodalmároknak, a nyelvészeknek, a rendezőknek, karvezetőknek és mindenféle művészeti csoportnak. Miért ne lehetne a tanároknak is olyan országos fórumuk, ahol megvitathatják az oktatás kapcsán felmerülő gondjaikat, ötleteiket, sikereiket? Ahol esetleg a diákság is szót kaphat? Vannak Fábry Napok, Kazinczy Napok, Jókai Napok, ahol megméretik egy-egy év munkájának eredménye, eredménytelensége. Hogy a pedagógus munkája naponta megméretik? Igaz. De előrelépni végre csak közösen lehet. Miért ne szervezhetné meg a bratislavai Komensk? Egyetem Magyar Tanszéke, amely a nekrológokban örökösének, szellemét továbbvi- vőnek esküdte magát — akár a Pedagógiai Kutatóintézettel és a Pedagógiai Könyvkiadóval közösen! — a Sas Andor Napokat? Figyelemmel lehetne követni, segíteni ezáltal a volt tanítványok, a mai pedagógusok munkájának minőségi fejlődését, megállíthatóvá válna az oktatás színvonalának romlása, amely ellen az évenkénti felvételik idején mindannyiszor kikelnek a felvételiztető tanárok, a diákok
