Irodalmi Szemle, 1987

1987/1 - NAPLÓ - Zádor András: Cseh irodalomról, cseh írókról

ven, a Szent Katalinról szóló legendát, a cseh gótikus irodalom remekét. A cseh barokk irodalmat Komenský-Comenius emeli európai színvonalra, és a romanti­kát Karéi Hynek Mácha. Csak a rene­szánsznak és a klasszicizmusnak nem akadt európai formátumú cseh képviselője; a latin humanista irodalom ugyan korán gyökeret vert Csehországban, és jelentős szépírója is volt Bohuslav Hasištejnský z Lobkovíc személyében, de a reneszánsz komplex hatásának kiteljesedését megaka­dályozták a huszita háborúk, a klassziciz­mus virágkorában pedig a cseh irodalom még Fehérhegy utáni csaknem kétszáz éves tetszhalálából ébredezett. Annál gyorsabban és minden közép- és kelet­európai kis népnél korábban fogadta be a cseh kultúra a 19. század nyolcvanas éveitől kezdve a Franciaországból terjedő modem irányzatokat, rrrindenektelőtt a szimbolizmust. F. X. Salda már 1892-ben hosszú és avatott tanulmányt írt róla, 1893-ban megjelenik Karásek ze Lvovíc szimbolista regénye, 1894-ben verseskötete. És szimbolista költővel, a cseh poéták egyik legnagyobbikával, Otakar Bfezinával emelkedik a cseh irodalom ismét világiro­dalmi régiókba. A szimbolizmuséhoz ké­pest valamivel később következett be az avantgárd irányzatok befogadása, legalább­is ha keletkezésüket Marinetti futurista kiáltványának közzétételétől (1909) szá­mítjuk. A késés oka minden bizonnyal az első világháború volt. Utána annál rövi- debb idő alatt vertek gyökeret az új áram­latok (a dada és futurizmus kivételével), sőt a húszas években — a (sokak által szintén az avantgárdhoz sorolt) proletár­költészet lealkonyulása után — vezető szerepet töltöttek be. De kialakult egy specifikus cseh irányzat is, a poetizmus, amelynek vezéralakja, Vítčzslav Nezval (szürrealista korszakába lépve) európai hírnévre tett szert. Hasonló publicitást még négy vele legalábbis egyenrangú költőtár­sa, Josef Hora, Jaroslav Seifert és minde­nekelőtt a korukat megelőző František Halas és Vladimír Holan is megérdemelt volna, de ezt a kis és nagy népek közötti irodalmi kapcsolatok paradox logikája nem tette lehetővé. Sokkal jobb helyzetben volt e téren a cseh próza, amelynek különös módon egy dráma, Karéi Capek R. U. Ä.-je nyitott utat a világba, azzal, hogy felhívta a figyelmet a darab szerzőjének prózai munkáira is, majd általában a cseh drá­mára (Erantišek Langer) és prózára. Ta­lán a véletlennek, de sokkal valószínűbb, ľ' ­hogy Capek PEN Club-beli aktivitásának és szoros — baráti — külföldi kapcsola­tainak köszönhető, hogy elsősorban nem lektűröket, hanem valóban értékes műve­ket fordítottak idegen nyelvekre. A Svejk ugyan lektűr is, de felszíne alatt a népi bölcsesség, a politikai ítélőképesség és az élet alapkérdéseit kutató — s az érzékeny intellektussal és intuícióval megáldott ol­vasó meglepetésére az atomkorszak gon­dolkodási rendszereihez igen közel álló — filozófiai mélyrétegei húzódnak meg. Capeken, Langeren és Haseken kívül Iván Olbracht keltett figyelmet külföldön, még­pedig eleinte olyan munkákkal, amelyek messze elmaradnak három legbecsesebb műve mögött. Az ezerszeres ismétlés következtében már közhellyé kopott, de mégsem kerül­hető meg annak az abszurd ténynek a le- szögezése, hogy a politikai ellentétek kö­vetkezményeképpen sokáig úgyszólván le­hetetlenné vált a cseh—magyar, pontosab­ban a Csehszlovákia és Magyarország kö­zötti irodalomcsere. Az utóbbi megfogal­mazás azért pontosabb, mert Csehszlová­kia területén, a népes magyar kisebbség­nek köszönhetően, folyóiratokban, napila­pokban és könyv alakban egyaránt szép számban jelentek meg cseh irodalmi mű­vek, de magyarországi nyomdatermékek­ben közölt cseh mű fehér hollónak szá­mított. Abszurd volt ez a helyzet, mert a kereskedelmi kapcsolatokat a két or­szág közötti ellentétek nem fékezték (olyannyira nem, hogy a piros-fehér-zöld végű és „Nem, nem, soha” felírással ellá­tott ceruzákat a cseh Hardtmuth cég gyár­totta és szállította], és abszurd volt egye­dülállósága okán is [amelyben Csehszlová­kia csak Romániával és részben Jugoszlá­viával osztozott), mert hogy csak egy pél­dát említsek, a Németország és Franciaor­szág közötti feszültség a legkevésbé sem állt útjában az irodalmi és általában a kul­turális kapcsolatoknak. De a korabeli cseh irodalom mégsem volt egészen ismeretlen Magyarországon. A budapesti Vígszínház bemutatta Langer Külvárosát és (botrá­nyos körülmények között) Karéi Capek R. U. fl.-jét, Anton Straka cseh és szlovák költői antológiát jelentetett meg, de a cseh írók Szlovákiában magyarul kiadott könyvei is — részben legálisan, részben illegálisan — eljutottak Magyarországra. Többségüket Prager Jenő adta ki. Amikor a harmincas évek legelején egyetemi diákként Prágába kerültem, már ismertem ezt a helyzetet, és elég sokat

Next

/
Oldalképek
Tartalom