Irodalmi Szemle, 1987
1987/5 - Dénes György: Nincs tanú. Mint fénybe zárt szirom, Figyel egy nő
Mint fénybe zárt szirom Olyan vagy, mint fénybe zárt szirom, gyönyörű virág, derekad felszökő büszke ág, különös, finom. Nem értelek. Mert lényed titkait mélyen őrződ. Tenger őrzi így. Mért firtassam tehát: ki vagy? Csak nézem arcodat. Távolról nyújtott kezemet nem is sejted talán. Száll a tétova üzenet életem alkonyán. Mit mondhatnék? A szép felizzik, ha nem akarja. Elkápráztat, lelkemet megzavarja. Figyel egy nő Figyel egy nő. Vörös, szikár asszony. A szeme beesett, az arca dúlt. Olyan, mint aki zárt osztályról szabadult s férfira vár, hogy meleg vért fakasszon. Leskel a kapualjban. Izzó szeme tágan mered az éjbe s megnő tébolya pitvarában. Nagyon vigyázz! Kerüld el messziről, ha látod, szenvedélye szalmalángnál is falánkabb. Állj meg, lélek! Mi húzza arra lépted? A téboly mocsarában megfojt a köd, a kén. Mért lennél önnönmagadnál merészebb? Mért merülnél el életed delén? Strázsál egy nő. Vörös, szikár asszony. Az éjszakában melléd lép. Tüzet kér. Rágyújt. Mosolya gyötrelmes szerelmet igér, s beléd karol, hogy ágyadban virrasszon. Pierre Bonnard: Hölgy esernyővel, 1895. Litográfia. Albert Marquet: H ölgy esernyőwel, 1901
