Irodalmi Szemle, 1987
1987/5 - Tőzsér Árpád: Tanulmány egy kucsma (és a költészet) természetéről
sárból s most megint ott van az előszó baszekrény legfelső polcán más módszer hez kell folyamodnom hogy megszabadulh assak tőle a filozófus szerint a tárgy megszüntethető azáltal hogy felismerjü k benne az eszme más-létét feloldható j ól hangzik de nem vezet sehová illetve visszavezet ahhoz az eszméhez amelytől éppen elkanyarodtam nézzük a sánta len gyei költőt legszebb a nem létező tárgy ezt a gyönyörű sort eddig nem értettem hogyan lehet szép a nem létező tárgy úg y éreztem e metaforából valami hiányzik csak azt nem tudtam hogy az a valami ép pen Hegel s hogy a szép tárgy tulajdonk éppen az eszme más-léte íme hát megint a z eszménél vagyunk úgy látszik az elősz obaszekrényünk legfelső polcáról minden út a metafizikához vezet de az én szoro ngásom egyáltalán nem metafizikai hanem nagyon is valóságos mint mikor elmegyün k valaki mellett az úton s csak két lép és után mintegy emlékezetben ismerjük f öl benne a rokont s a második utcasarko n az egészet elfelejtjük s otthon már c sak a kétszeres emlékezetkihagyás rossz érzésével emlékezünk rá hogy az utca ka pcsán valamire emlékeznünk kéne nézem a megvedlett kucsmám és sehogyan sem tudó k rájönni hogy mire is kéne rájönnöm Iá ttán így hogy nem köti hozzám képzet an nyira magányos annyira árva amikor apám meghalt alig sírtam de mikor már jóval a temetés után a kezembe került elhagyott borotvakése pamacsa borotválkozó tükre h irtelen bugyborékolva tört fel a torkom ból a fuldokló visszanyomhatatlan sírás. Mérhetetlen az elhagyott tárgyak szomorú sága így sirattam meg a kucsmáját is sze gény apámnak a kucsmája hogy el ne felej tsem mása volt az én kucsmámnak azt is F. bátyám apám öccse csinálta aki agglegény volt és szabó de mesterségét nemigen föl ytatta inkább méhészkedett s alkalmi mun kákból élt legutolsó emlékem róla: jövök haza a szomszéd faluból éjjel koromsötét van a hegybe vágott út meredek jobb part iában olyan befelé táguló sejtelmes üreg ásít valaha asszonyok vájták homokot hor dtak belőle mázoláshoz most mintha valam i morogna benne valami állat gondolom s belevágom a botom a lochnessi szörny eme
