Irodalmi Szemle, 1987
1987/5 - Beszámoló a szlovákiai irodalom nak a Szlovákiai írószövetség IV. kongresszusa után kialakult állapotáról
Beszámoló a szlovákiai irodalomnak a szlovákiai Írószövetség IV. kongresszusa után kialakult állapotáról időszakban került sor az értékek valóban természetes, kölcsönös cseréjére, ami egyrészt a szóban forgó irodalmak eredményeinek, másrészt a szlovák irodalmi kontextusban való fordítói és kritikai konkretizálásuknak az érdeme. A csehszlovákiai magyar irodalom több műfajban is minőségi változásokat könyvelhetett el. Jelentősebbeket a prózában, ahol a már ismert szerzőhöz, Rácz Olivérhez, Duba Gyulához, Dobos Lászlóhoz és másokhoz a következő nemzedékek képviselői is figyelemreméltó művekkel csatlakoztak; a legfelfigyeltetőbben Grendel Lajos és Bereck József. A költészetben, a középnemzedék tapasztalt szerzőinek, Tőzsér Árpádnak, Cse- lényi Lászlónak, Gál Sándornak, Kulcsár Tibornak, továbbá Varga Erzsébet határozottabb fellépésének köszönhetően egészében kiegyensúlyozott a helyzet, jóllehet kívánatos lenne a fiatal nemzedék látványosabb hozadéka is. Éppen e nemzedék alkotómunkáját hivatott ösztönözni az Irodalmi Szemle újonnan létrehozott melléklete, amely friss vért ömleszthet a már jól bejáratott szervezetbe. Űj ösztönzésekkel jelentkezik a tényirodalom, a szociográfia, de megemlíthetők a kritika és az esszéirodalom egyes szintetizáló eredményei is. A csehszlovák irodalmi kontextus szilárd összetevője az ukrán nemzetiség irodalma is, amelyben az elmúlt időszakban a líra nyilatkozott meg a legszembetűnőbben és legsokoldalúbban. Ivan Macinszkij, Sztyepan Hosztinyak, Joszip Zbihlej, Szergej Makara, Maruszja Nyahaj és mások olyan figyelemreméltó köteteket jelentettek meg, amelyek költészetünk egészének fejlődési kontextusában is értéket jelentenek. A próza kontóján kevesebb szembetűnő eredményt látunk (figyelemreméltóbbat csak Vaszil Dacej alkotott), s gyengébben képviselteti magát a gyermek- és ifjúsági irodalom is. Összegzésként megállapíthatjuk, hogy az elmúlt időszak (...) minőségileg magasabb fokot jelent egyrészt a magyar és az ukrán nemzetiségi irodalom fejlődésében, másrészt ezeknek az irodalmaknak a csehszlovákiai szocialista irodalom magasabb komplexumába való integrálása fejlődésében. A jelenkori magyar és ukrán irodalomról szóló, a Slovenský spisovateľ kiadóvállalatnál megjelentetett könyvek, az új irodalom legjelentősebb képviselőinek, főként a közép- és fiatal nemzedék alkotóinak műveiből kiadott fordítások, akárcsak folyóirataink (mindenekelőtt a Romboid, a Nedeľa stb.) kritikai érdeklődése arról tanúskodnak, hogy a szóban forgó irodalmak az irodalmi folyamat egyenjogú szubjektumaiként léptek be a csehszlovák irodalmi kontextusba, amelyet valóban értékes, sajátos művekkel gazdagítanak. A társadalmi tudat formálása során az irodalmi folyóiratok jelentik az irodalom és az irodalomkritika társadalmi törekvésének legszembetűnőbb, társadalmilag és irodalmi- lag is leghatásosabb fórumát. Itt főként az irodalomkritika mint az irodalmi folyamat ösztönzője s bizonyos mértékben az irodalmi élet szervezője számára adottak a lehetőségek. Végül is, hol másutt nyilatkozhatna meg az irodalomkritika határozottabban és frontálisabban — az irodalom belsejébe, de az irodalomtól a társadalom felé is irányulva —, ha nem itt. A kritikának ezért az eddiginél alaposabban kellene elemeznie az irodalom formateremtő funkcióját, világos értékorientációt kellene mutatnia, el kellene mélyítetnie az alkotómunka esztétikai és filozófiai dimenzióit, ösztönöznie kellene az újítást, s mindezeket a követelményeket be kellene oltania a társadalom tudatába s felkészíteni a társadalmat az új művészi szó megértésére. Az irodalomkritika a mű reflexiójának közvetítésével a valóság szociális analízisénak is egyik módszere. Ezért nagyobb mértékben kellene tartalmaznia a szükségszerű publicisztikus-állampolgári elemeket s hatékonyabban kellene befolyásolnia az olvasók tudatát és társadalmi aktivitását. Mind az irodalom esztétikáját, mind pedig a társadalom etikáját. A társadalom irodalmi tudatának formálásában a kritika pótolhatatlan szerepet játszik, ezért a vele szemben támasztott igények is egyre nagyobbak lesznek. (...) Mint számos kongresszus előtti felszólalás jelezte, egyre több okunk van arra, hogy ezen a kongresszuson ne csupán írói munkánkon gondolkodjunk el, ne csupán alkotói, intellektuális teljesítményükkel foglalkozzunk, noha tevékenységünknek ez a legfontosabb és leglényegesebb megnyilvánulása, hanem vessük fel az író és az irodalom társadalmi helyzetét, hazai és külföldi visszhangját is. A kongreszus előtti viták során megfogalmazott második kérdés tehát így hangzik: Hogy érzed magad, jelenkori szlovákiai irodalom? Ha a kongresszus előtti vitákban részletezett egyéni tapasztalatainkat összefoglaljuk
