Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - FIGYELŐ - Marczell Béla: Farsangjárás

Farnangjárás ■ A farsang Európa népeinek közös ha­gyománya: évezredes szokások elemeit őr­zi; a magyar néphagyományban is jelen­tős helyet foglal el. A farsangi jókedv, mu­latság eredetileg a tavasz eljövetele fölöt­ti öröm kultikus kifejezése volt: ezt szol­gálta a farsangi alakoskodó játékok egész sora. ■ A tavaszelői időszakba eső farsang az egyházi évben vízkereszttől hamvazószer­dáig tart. Régebben a farsang kezdetét (ja­nuár 6-a estéjén) sok helyen zajcsinálás- sal, kolomprázással, ostorpattogtatással hozták a falu tudomására. Ez a szokás ma már nem ismert nálunk, de például Szat- már megyében még ma is élő hagyomány. H Valamikor a Csallóközben is híresek voltak a farsangok. Az eszem-iszom, dí- nom-dánom szokását még ma is csaknem minden faluban megtaláljuk a farsang utolsó napjaiban, de a régi szokások már csak töredékekben élnek. Elsősorban a Felső-Csallóköz néhány falujában találkoz­hatunk még — farsangfarkán — az ún. dőrejárással, ami a régi kultikus farsangi játékok maradványa. A tejfalusi szokás

Next

/
Oldalképek
Tartalom