Irodalmi Szemle, 1987

1987/4 - FIGYELŐ - Marczell Béla: Farsangjárás

(lásd számunk képanyagát) százados ha­gyományt elevenít föl; egyes mozzanatai­ban a következő motívumok találhatók: ■ 1 Lakodalmasok ■ 2 Medvetáncoltatók ■ 3 Mesterségutánzók (hentes, borbély., drótos) ■ 4 Tuskóhúzás ■ 5 Alkalmi jelenetek: a Bolondok szánja a Szamaras ember a Fordított ember a majommal a Szalmakunyhó a Virággal rakott kocsi. ■ A dőrék megjátszói csak férfiak lehet­nek, a női szerepeket is (menyasszony) férfiak alakítják. Beszélni nem szabad, csak jelekkel értekeznek. A szereplők kö­zött találunk menyasszonyt, vőlegényt, vő­félyt (vőfíny), násznépet, perselyes kére- getőt, bolondos borbélyt, medvetáncoltatót a medvével, henteseket, tojásszedőket (ők szedik össze kosarukba az ajándékot), me- szelősöket, ördögöket. Van ezenkívül dró­tos, s vannak testőrök és alabárdosok is. Az alabárdosok a kapuban őrködnek, amíg a násznép a házban dorbézol. Mivel a be­széd tilos, csak énekelhetnek. A menet ze­neszóval, énekszóval vonul egyik háztól a másikig. A tojásszedők az udvarokon és az ólakban az után kutatnak, mit vihetné­nek, mit emelhetnének el. Ilyenkor ez is megengedett. A borbélyok az utcán habbal kenik be a bámészkodókat, akiknek ezért fizetniük kell. Ha a farsangi időszakban a faluban nem volt esküvő, az ördög két vénlánynak öltözött legénnyel húzatta a terméketlenséget jelképező csököt (tüs­köt), s közben korbácsával állandóan no­szogatta őket. Ezt a csököt mindig annak a lánynak az ajtajába állították, aki az év folyamán kikosarazott valakit vagy vala­kiket. Ez volt a legények bosszúja. Ha farsangkor volt esküvő, a csökhúzás el­maradt, helyette virággal rakott kocsit húz­tak végig a falun. ■ Valamikor a Csallóköz minden falujában megtartották a farsangot. Ez a felszaba­dult ünneplés három napig tartott. Bősön a leányok, legények ökrös szekérre ültek. Ha sok volt a hó, szánkóval járták az ut­cákat. A kocsi vagy a szán közepére nagy hordót állítottak, erre telepedett le a vi­dám társaság. Öltözetük díszmagyar ru­ha volt. Énekeltek, tréfálkoztak, „ujjon- gattak”, mulatni hívták az embereket. Az asszonyok is megkerülték a falut, kocsmá­ról kocsmára, házról házra jártak, hogy „nyáron sok legyen a csibe”. A mulatozás már vasárnap délután megkezdődött, s csak kedden éjfélkor ért véget.

Next

/
Oldalképek
Tartalom