Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató II.
lal találkozzék az iskolák (a művelődési otthonnal is rendelkező falvak) valamelyikében, hogy ott megtekinhesse a Matesz valamelyik mesejátékát. Elvben kínálkozik még egy pótmegoldás — amelyet Shakespeare tökélyre fejlesztett. Ű — a maga idejében — egyszerre tudott hatni a közönség minden rétegére. Aki a gondolati mélységek felé vonzódott, annak gyönyörű költői-drámai monológjaival szolgált. Aki a mozgalmas jeleneteket kedvelte, az kedvére gyönyörködhetett a kegyetlen párbajokban. Aki viszont a szellemi fürgeséget, a szellemességet részesítette előnyben, az szójátékai, szó- és helyzetpoénjai s egyéb elmésségei folytán jutott élvezethez. Nem maradtak hoppon azonban a vidámságok kedvelői sem: őket — még a véres tragédiákban is — a clown „szórakoztatta” ... Ma azonban már csak nosztalgiával gondolunk rá, milyen „kivételes” is lehetett Shakespeare Erzsébet-kori Angliájának és Globe színházának „reneszánsz közönsége”. Elképzelhetőnek tartom ugyan, hogy egy mai gyermekelőadás különböző jelenetei más-más korcsoporthoz szóljanak, de az effajta hibrid előadás mindenképpen kényszer(helyzet) szüleménye lenne, amely — mai kritériumaink alapján — vajmi kevéssé szolgálná az esztétikai nevelés céljait. Túlhaladtuk már azt az állapotot, hogy „Szegény ember vízzel főz” legyen a jelmondatunk. Vázlatosan végigtekintve a problémakört, továbbra is abban látjuk a megoldást, hogy csak egy gyermekszínházi célokat kitűző (és követő) önálló társulat képes megoldani a gyermekközönség „színházi gondjait”. 7.5. Miért visz színre dramatizációt a Matesz? Mert a közönsége fgy kívánja — hangozhatnék az egyszerű válasz. A dolog azonban nem ilyen egyszerű, amit az alábbi adatok is meggyőzően szemléltetnek: 7.5.1. Csingiz Ajtmatov kirgiz író világhírű kisregényéből (Fehér hajó] Komlós János, a budapesti Mikroszkóp Színpad azóta elhunyt igazgatója készített színpadi változatot. A produkció a Thália Színpad előadásában sikertelennek bizonyult, úgyhogy a kassai társulat — a közönség érdektelenségére való tekintettel — nem is mutatott be több dramatizációt az öt évad folyamán. Ebben az esetben a kritikai fogadtatás volt a kedvezőbb, de ez nem befolyásolta a közönség álláspontját. 7.5.2. A komáromi társulat előadásában magyar klasszikus művek dramatizációit láthatta a nézők széles tábora. Jókai Mór Szeretve mind a vérpadig c. regényét a magyarországi Török Tamás dramatizálta — évtizedekkel ezelőtt —, s a színház fennállásának 30. évfordulója alkalmával mutatta be az adaptációt. A Jókai-művek mindig biztos közönségsikert jelentenek, bár csupán (nagyjából) ötévenként tűz közülük egyet-egyet műsorára a Matesz (annak is a komáromi társulata, hiszen Jókai a város szülötte). A mű cselekménye tájainkon játszódik, mondanivalója (a hűség és árulás problémaköre) igencsak elevenünkbe vág. Mikszáth Kálmán is ezen a vidéken látta meg a napvilágot, A Noszty fiú esete Tóth Marival c. regényének cselekménye is részben a mai Szlovákia területén játszódik. A mű eredeti dramatizációja szintén évtizedekkel ezelőtt készült, de az idők folyamán többen is igazítottak rajta. A komáromi társulat által bemutatott alkotás dramaturgjai Benedek András, Karinthy Ferenc és Siklós Olga voltak, a dalszövegeket Brand István, a zenét pedig Rónai Pál szerezte. Ez utóbbinak nem kis szerepe van a közönségsikerben. 7.5.3. A közönség tehát a szívéhez közel álló klasszikus szerzők műveit részesítette előnyben, és egyúttal a zenés produkció mellett is letette voksát. Az idegen téma — bármennyire is időszerű — nem nyerte meg a tetszését. 7.6. Szereti-e a Matesz közönsége a verses drámát? Mielőtt véleményt mondanánk, lásuk a számadatokat! KT TH Matesz átlagon felüli dramatizáció 2 0 2 sikertelen dramatizáció 0 1 1 ÖSSZESEN 2 + 1 = 3 KT TH Matesz átlagon aluli érdeklődés 1 1 2 emlékezetes érdeklődés 0 1 1 ÖSSZESEN 1 + 2 = 3
