Irodalmi Szemle, 1987

1987/3 - FÓRUM - Jakab István: A szóismeret alapja a valóságismeret

FORUM

2

96

A szóismeret alapja: a valóságismeret

Válasz Kiss László hozzászólására

Elolvasva az Irodalmi Szemle 1986/9. számában Kiss László A časenka és társai című hozzászólását, amelyben a szerző az 1986/6. számban megjelent, Fordításaink mindennapi gondjai című tanulmányommal kapcsolatban tesz észrevételeket, vegyes érzelmeim támadtak. Meglepődtem, hogy a sok alapos kutatás, ellenőrzés után is ilyen hibák „csúszhattak be” cikkembe, s bosszankodtam rajta. De mindjárt ott bujkált bennem az öröm is: végre egy szakember, aki tisztában van az egészségügy szlovák és magyar szóhasználatával, hiszen, mint írja: körzeti orvos, sőt a magyar általános orvosok lapjának munkatársa is. A nyelvészek egyébként sem szívesen foglalkoznak a szakmák nyelvi problémáival. Csúszós talaj ez számukra. Ahhoz, hogy nyelvi tanácsokat adhassanak, jól kellene ismerniük a szakmai fogalmakat. Ez azonban külön szakosodást igényelne. Jó szolgálatot tehet hát valaki, aki tisztában van valamely szakmának mind a fogalmi, mind a nyelvi kérdéseivel.

Kiss László a hozzászólásában helyreigazít, kiegészít, javasol. Ö az orvos, ő tudja jobban — gondolom —, s hozzáfogok állításai ellenőrzéséhez. Még hálás is vagyok neki, hogy tollat fogott, mert így a még sajtó alatt lévő könyvemben is kijavíthatom a hibákat.

Egyetért azzal, hogy a chorobopis magyar megfelelője a kórlap. „Azzal azonban már nem érthetünk egyet — írja, s a továbbiakban a cikkemből idéz —, hogy

»a magyar nyelv a kórlap összetett szót használja a kartotéklap jelölésére«. Majd megmagyarázza, hogy a magyar orvosi nyelvben a járóbeteg adatait rögzítő lapot betegkartonnak vagy csak egyszerűen kartonnak hívják, nem kartotéklapnak.

Sajnálatos félreértést okozott egy gépelési hiba. Eredeti kéziratomban (és előadásom gépelt szövegében is) az idézett mondat így hangzik: „A magyar nyelv a kórlap összetett szót használja e kartotéklap jelölésére.” Vagyis a kartotéklap szó előtt nem határozott névelő, hanem e mutató névmás áll; tehát nem a járóbete- gek betegkartonját nevezem kartotéklapnak, hanem a kórlapot — nyilvántartó és adattároló szerepe alapján, és csak mintegy visszautalva rá. Nevezzük csak a járóbetegek kartonlapját betegkatonnak vagy kartonnak, ha ez a használatos neve, de az sem követ el főbenjáró bűnt, aki alkalmilag — e lapnak mintegy a jellegére utalva — kartotéklapnak nevezi A kartotéklap és a karton szavak ugyanis szinonimái is lehetnek egymásnak. A kartotéklap az adatok nyilvántartására szolgáló kartonlapot jelenti, a karton meg a kartonpapírból egyforma nagyságúra vágott, nyilvántartás vezetésére vagy adatok feljegyzésére szolgáló lapokat (névátvitel: az anyagnévvel nevezzük meg a szóban forgó anyagból készült dolgot). Sajnálom, hogy bírálómat e gépelési hiba félrevezette.

„Sajnos, gyakran a kórházi ápolás sem tudja megakadályozni a halált. A halott- szemlét végző orvos ilyenkor állítja ki az úmrtný list néven emlegetett nyomtatványt” — írja Kiss. Majd azzal folytatja, hogy én helytelenül írok anyakönyvi kivonatról, „Ugyanis az úmrtný list (hivatalos nevén: list o prehliadke mŕtveho] helyes magyar megfelelője: halottvizsgálati bizonyítvány. E bizonyítvány adatai kerülnek be a halotti anyakönyvbe, s ha a későbbiek során az illető elhalálozását hivatalos okmánnyal kell bizonyítani, akkor állítja ki az anyakönyvvezető a Jakab által említett halotti anyakönyvi kivonatot.” Kis tehát azonosnak tartja az úmrtný (halottvizsgálati bizonyítvány] néven ismert okmányt.

Állításának ellenőrzése nagyon egyszerű. Bizonyára sokunk családi iratai között akad igazolás valamelyik hozzátartozó el- hunytáról. Elő is vehetjük, s ezek után meglepetten olvashatjuk rajta a címet: Úmrtný list. S még jobban meglepődünk, amikor látjuk, hogy nem az orvos állítotJAKAB ISTVÁN