Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - FÓRUM - Vita irodalmunkról
FÜRÜM s ágirodalom, az irodalom valósága, a Fábry Zoltán-i életmű többszörös szellemi vérátömlesztéssel tette természetünkké az emberi magatartás fontosságát, az erkölcsöt, a humánumot. Ezek a fogalmak irodalmunk gondolati bordái, sűrű bordázat, amire százféle helyről indulva is rá lehet nőni s szellemi izomzatot alkotni. Ezen a társadalmi, nemzetiségi bázison nő irodalmunk életképessé. Eddig minden, még a válságos helyzetekben is képes volt új nemzedékeket teremni. Továbblépni. Fölfelé körözni. Költészetünk kifejezte e nemzetiségi népközösség háborúélményét, szülőföld-élményét, haza-élményét, tegnapi és mai életérzésünket, világképünket; az egyszerű leírástól helyzetünk és a világ bonyolult intellektuális látásáig és értelmezéséig. ______ A próza megfogalmazta történelemélményünket. Sérelem- és tragikumélményünket, egyéni és közösségi drámáinkat, illúzióinkat és kiábrándulásainkat, feloldódásainkat és megtisztulásainkat. Irodalmunk nem kis mértékben járult hozzá, hogy feloldódott bennünk egy nagy történelmi görcs, az alacsonyrendűség gátlásai, a bűn és bűntudat érzése, magunkon végignézve Rácz Olivér, Duba Gyula, Grendel Lajos prózáiban már tudunk magunkon mosolyogni — fájdalmas vicsorgásainkat már oldja a groteszk görbe tükre is. Harmincöt év nagy futása ez, s nagyzás nélkül mondom: irodalmunk legjobb alkotásai versenyképesek a nemzeti irodalmak mezőnyében is. Az olvasó kérdése ettől persze továbbra is kérdés marad: irodalmunk miként fejezi ki a nemzetiségi lét valóságát? A magam megfogalmazása szerint: értékei és eredményei mellett elmarad-e a valóságképtől? Irodalmunk mai nemzetiségi önismerete hézagos, elnagyolt, hiányos. Márpedig irodalmunk ráhatását olvasói közegünkre egyértelműen növelni kell. Ennek útját én az elmélyült, tárgyilagosabb, a tényekre épülő nemzetiségi önismeretben látom. Az elmúlt évtizedekben a nemzetiségi kérdés hozzáférhetősége, tárgyalhatósága, vitathatósága hullámzóan változott. Sokszor nyilvánítottuk e témát érzékenynek, kényesnek, összetettnek, forrónak, mondtuk a nemzetiségi kérdést megoldottnak stb. Voltak időszakok, amikor tabu volt. A szovjet politika mai gyakorlatának vannak ilyen kulcsszavai: nyíltság, tárgyilagosság, a demokrácia. Úgy vélem s remélem, hogy e fogalmak nemzetiségi életünk vizsgálatának is meghatározó szempontjaivá válnak a jövőben. Lenin mondja: „Rettenetesek az illúziók és önámítások, pusztító erejű az igazságtól való félelem”. Ügy érzem, nemzetiségi létünk valóságképe leegyszerűsített. Az ötvenes évek elején paraszti, zsellér-iparos, kiskereske- dői-kishivatalnoki nemzetiség voltunk. Mára egy fejlett ipari társadalom részei vagyunk. Maximális méretű szociális átré- tegződést éltünk meg. Előző állapotunkhoz képest egy erősen rétegzett, heterogén közösség lettünk. Más emberi viszonyrendszer, más függőségi rendszer, más érdekközösségek teremtődtek. E megváltozott állapotból számtalan kérdés szegeződik felénk: — hogyan hat nemzetiségi viszonyainkra az urbanizálódás — nemzetiségi terrénumon hogyan hatnak a társadalom pozitív és negatív tendenciái — milyen állapotú az asszimiláció — a kétnyelvűség értékei — a magyar nyelv társadalmi szerepe — a nemzetiségi lét veszélyeztetettségének érzése — nemzetiség és hatalom viszonya — az anyagi érvényesülés lehetőségei — műveltség és nemzetiség — műveltségbeli lemaradásunk okai — a szlovákiai magyarság 1,4 százaléka, a szlovákok 3,9 százaléka, az ukránok 5,6 százaléka végez főiskolát — a nemzetiségi értelmiség képzésének lassúsága és ennek okai — milyen a nemzetiségi komfort — a nemzetiségi közöny — a magyar nemzetiség népszaporulata kevés relatív súlyának fenntartásához Mind, mind nyitott kérdések irodalmunk számára. Nagy szükségét érzem irodalmi publicisztikánk, a tényirodalom, irodalomszociológiánk feltámasztásának. Ezek a területek sokat tehetnének irodalmunk hiteléért, az olvasók táborának növeléséért, a hitelesebb valóságképért. Irodalmunkban nemzedékek sora követi egymást, úgy érzem, a társadalmi megújulásért folytatott harcban hasznos, termékeny integrálódás alakulhatna ki az egyes időbeli lépcsőfokok közt. Nemzetiségi irodalmunk további növekedésének útját a valósággal a valóságért, az igazsággal az igazságért való küzdea vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita vita
