Irodalmi Szemle, 1987
1987/3 - Gál Sándor: Egyetlen idő
V. hazakészülődés a köd feloszlott megújult az ősz futni a falak közül futni az évek közül a dróthuzalok fogságából fiam szemében készülődik kinyílni a kettős táj holnap vajon hány miért röppen fel hazáig VI. ismét a törések kiragyognak a hangtalan esőből mintha új öblök nyílnának a láthatáron túl a hullámverés ritmusában fölfakad a kagylók virágéneke ilyen közel a parthoz ilyen közel az áradás percéhez ismét egy elszalasztott lehetőség VII. szertartás az áldozatokat eltemetik sír sír mellé illendő méltósággal
/
