Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató I.
felnőtteknek készült. Páskándi Moliére-parafrázisáról azt kell megjegyezni, hogy Ka- pitáiiová kezdte el rendezni és Horváth Lajos fejezte be. A bagoly azok közé az inszce- nációk közé tartozott, amely „csak” a közönségnek tetszett... 3.4.3. A színház ebben az évadban csaknem egészében a frissen bemutatott darabokkal teljesítette a játéktervét. A komáromi társulat 10 előadásnyi hátrányba, a kassai 7 előadásnyi előnybe került. (Az össz-színházi hátralék tehát mindössze 3 előadás volt.) A komáromi társulat a hiányt az előző évad sikeres bemutatóival pótolta, a Thália Színpad viszont három produkcióját átmentette a következő évadra is. A reprízszámok alapján a legnagyobb szélsőség ebben az idényben Horváth Lajos munkájában mutatkozott. Kapitáüová mindkét rendezése tetszett a kelet- és közép-szlovákiai közönségnek ... Az évad során dr. Miro Procházka személyében, aki a bratislavai Szépművészeti Főiskolán szerzett rendezői diplomát, újabb rendező mutatkozott be a Mateszban. Ebben a szezonban a komáromi és a kassai társulatnak is két-két állandó rendezője volt. 3.5. Nagyjából az 1984/85-ös évad is kiegyensúlyozottnak mondható. Nagyobb eltérések a Thália Színpadon mutatkoztak, amely ismét „produkált” egy igen kevés reprízszámú előadást. Megint két klasszikus mű volt a sikerdarab. 3.5.1. Komáromban egy mai mondanivalójú új szlovák darab érte meg a legalacsonyabb reprízszámot. Az első drámás Kőszeghy Flnta László mesejátéka is csupán megközelítette az átlagos előadásszámot. A kortárs szovjet alkotás átlagos produkció lett, míg a Mikszáth-dramatizáció hatalmas közönségsikert aratott. Csupán azért került le idő előtt a repertoárról, mert közben kimerültek a viszonylag „nagy kiállítású” zenés darab pénzügyi keretei. (Éppen ezért nincs kizárva, hogy az új épületben a társulat felújítja ezt a produkciót, amely ezúttal is „csak” a közönségnek tetszett...) 3.5.2. Az egész ötéves tervidőszak legnagyobb szakmai sikere a rendhagyó Feldek- bemutató volt. Ennek ellenére mindössze 21-szer került a közönség színe elé... A nyugat-szlovákiai közönség talán több bizalommal jutalmazta volna ezt a produkciót, de a komáromi társulat művészeti tanácsa nem kívánta felvenni a repertoárjába ezt a tragikomikus zenés clowniádát. A Gellérthegyi álmokat kettős szereposztásban vitte színre a Thália. Ez is Horváth Lajos szinte kimeríthetetlen energiatartalékairól és kísérletező kedvéről tanúskodik. Ha nem csal az emlékezetünk, ez volt az első kétszemélyes darab, amelyet 34 év alatt a Matesz bemutatott. Az anyát évekkel ezelőtt már műsorára tűzte a komáromi társulat (igaz, a Thália Színpad akkor még nem létezett), s most Kassán és vidéken aratott sikert ez a ma is időszerű dráma. Ruzante Csapodár madárkáját a Matesz játszotta először Csehszlovákiában. A Győri Kisfaludy Színház főrendezője, Illés István tragikomédiát kreált ebből a szókimondó klasszikus komédiából. A közönség egy része vehemensen tiltakozott a rusztikus reneszánsz komédia előadása ellen, de úgy tűnik, ezzel csak jó reklámot csinált a produkciónak, amelyet így a gombaszögi Országos Kulturális Ünnepség hatalmas nézőserege is láthatott. Az előadásról a kritika is elismerően nyilatkozott (amint az eddigi példák bizonyítják, ez az „egybeesés” sajnos eléggé ritkán fordul elő). 3.5.3. Az évad bemutatói a* komáromi társulatban nem bizonyultak elégnek ahhoz, hogy a kötelező játékterv maradéktalanul realizálható legyen — a lemaradás 13 előadás volt. Ezt csakúgy, mint az előző évadokban, most is a korábbi sikeres darabok pótolták. A Thália Színpad bemutatóiból 4-gyel „többre futotta a kelleténél”. A lanyhuló győri (hivatalos baráti) kapcsolatok mintha felélénkülni látszottak volna ebben a szezonban. A Matesz igazgatója, Takáts Emőd ismét két előadást rendezett az idény folyamán. A Thália Színpadhoz új fiatal színészjelöltek szegődtek, a komáromi társulat viszont színházépület és otthon híján már-már erőtartalékai végéhez érkezett. A megújulást mindenki „az új épület”-től (és az ezzel együtt járó változásoktól] várja. 4 ÖT ÉVAD RENDEZŐI 4.0. A Magyar Területi Színháznak megalakulása óta soha sem volt elegendő saját (illetve saját nevelésű] rendezője. Ezzel magyarázható, hogy oly nehezen alakul ki a két együttes művészeti profilja (persze ebben más, nem kevésbé fontos tényezők is
