Irodalmi Szemle, 1987

1987/2 - PÓDIUM - Kmeczkó Mihály: Számvallató I.

Tánya ez év szeptemberétől a bratislavai Szépművészeti Főiskola színinövendéke lett [Mikula Róberttel egyetemben, aki a Thália Színpadtól távozott), a társulat csak három hónapig játszhatta az előadást. Solovic művének a felújítása sajnos nem sikerült (pedig a hatvanas években sikerrel játszotta a Matesz), s nem fogadta kegyeibe a közönség — s a szakma — a Szovjetunió nemzeti művésze által rendezett kortárs azerbajdzsáni színművet sem. Nemcsak a tatárjárást idéző mesejátékot fogadta szeretettel a gyermekközönség: keresettek voltak a mesejátékok mind az öt évadban. Ennek egyik oka az lehet, hogy hazai tájak, események, emberek jelentek meg a történelmet idéző, csehszlovákiai magyar szerzők által írt színpadi alkotásokban. Ötévenként tűz műsorára a komáromi társulat egy-egy Jókai-művet (felelevenítve a város szülöttének szellemét), amelyet mindig nagy rokonszenvvel fogad a nézők valamennyi rétege. A Szeretve mind a vérpadig c. regény dramatizációját a színházalapítás évfordulója alkalmával mutatta be a társulat — s ez lett az évad legsikeresebb inszcenációja Komáromban. (Megjegyezzük, hogy az 5 bemutató eredményeként a komáromi társulat átlagos reprízszáma ebben az évadban 34-re csökkent!)

3.3.2. A Thália Színpad ebben az évadban megint elkönyvelhetett egy negatív előjelű rekordot: a Fehér hajó után, amelyre két idénnyel korábban mindössze 20-szor volt kíváncsi a közönség (s ezzel az utolsó helyre került az öt szezon folyamán bemutatott darabok listáján), most Ibsen Nórája (Babaotthon) jutott hasonló sorsra 21 reprízzel, pedig ennek a produkciónak a bemutatón még sokkal jobb kilátásai voltak — ez volt ugyanis a prágai DAMU rendező szakos hallgatójának, Horváth Lajosnak a diplomarendezése. A csehszlovákiai magyar darabot és a klasszikus magyar művet egyformán hűvösen fogadta a közönség. A mai témájú kortárs szlovák mű bemutatója a rendező szerint sem sikerült, de hát — amint a reprízszám bizonyítja — a közönség teljesen más véleményen volt. A három kevés előadásszámot megért inszcenáció sorsa egyértelműen példázza, hogy a kelet- és közép-szlovákiai közönség még mindig nem tud megbarátkozni a korszerűbb felfogásban rendezett előadásokkal. Végső soron az íróilag és rendezőileg egyaránt gyönge Pityuka sikere is ezt a tényt bizonyítja.

3.3.3. Az évad — mindenekelőtt a Thália Színpad részére — nagy-nagy repríz-deficit- tel zárult. Az idény bemutatói csupán 296 előadást értek meg, vagyis 33-mal kevesebbet a tervezettnél. A komáromi társulatban mindössze 2 volt a reprízhiány, míg a Thália Színpadon rekordmagasságú: 31. A hiányt természetesen most is az előző évad sikerdarabjai pótolták. (Sőt néha éppen ezek nem hagyták érvényesülni a frissen bemutatott darabokat.) Azoknak a rendezőknek, akik két darabot vittek színre a szezon során, a reprízszámok alapján volt egy sikertelen rendezése. Ebben az évadban jegyezte fel a Matesz krónikása Gágyor Péter utolsó és Horváth Lajos első rendezését. Gágyor öt rendezésének reprízszámai: 37, 33, 31, 24, 28 — tehát átlagosan 30.

3.4. Viszonylag kiegyensúlyozott évad volt az 1983/84-es. A Thália Színpadnak azonban így is volt egy „kilengése”. Kortárs mű érte el a legmagasabb és a legalacsonyabb reprízszámot, ezzel szemben ismét kiegyensúlyozottan és erősen tartotta magát a klasszika.

3.4.1. A komáromi társulat repertoárjában két alkotás valamelyest meghaladta az átlagos reprízszámot, kettő pedig valamelyest alatta maradt. Komáromban ebben az évadban klasszikus, illetve történelmi témájú darabok kerültek színre. Goldoni komédiáit kedveli a Matesz közönsége, nem csoda hát, hogy rokonszenvvel fogadta ezt a produkciót is. A Koldusopera mint zenés darab — pontosabban: zenés szatíra — aratott sikert a nézők körében. A dramaturgiailag sem csekély munkát jelentő Vörös- marty-mű a várakozásnak megfelelő fogadtatásban részesült. A Bukovöan-darabból készült produkcióval vett részt a színház az országos (azaz szlovákiai) versenyen (Májová divadelná Nitra), ahonnan elhozta a legjobb darabválasztásért és a legjobb dramaturgiai munkáért járó díjat.

3.4.2. A Thália Színpadon ezúttal egy csehszlovákiai magyar művet (ősbemutató) tépázott meg a balsors, pedig a Fábry Zoltánt idéző alkotás (Mészáros László első drámája) azért készült, hogy a lehető legtöbb csehszlovákiai magyar színházlátogató megtekinthesse. Az epikus modorban készült előadás azonban nem nyerte meg a közönségszervezők tetszését — így a közönség is csak részben fogadhatta kegyeibe. A további három Thália-produkció túlhaladta az átlagos reprízszámot. A Jílek-darabot két változatban is megrendezte Horváth Lajos: az egyik előadás gyerekeknek, a másik