Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - FÓRUM - Lacza Tihamér: Jelenségek és törekvések a 80-as évek csehszlovákiai magyar gyermekirodalmában
Carus példája nyomán — megkísérli a XX. századi líra formaeszközeivel összefoglalni a víz különböző megjelenési formáival kapcsolatos tudnivalókat. Érdekes játék, kétségtelenül, de kérdés, hogy a gyermekek ugyanúgy élvezik-e, mint a felnőttek. A csehszlovákiai magyar gyermekirodalom „sikerkönyve” minden bizonnyal Simkő Tibor Tikiriki-takarak)a volt. Ez a kötet először a hetvenes évek végén látott napvilágot, de néhány év múlva időszerűvé vált a második kiadása is. Azért kell erről a könyvről szólni, mert a kötet maga és természetesen rendkívüli olvasói sikere jelentős mértékben meghatározta gyermekirodalmunk fejlődésének további útvonalát. Simkő — Weöres Sándor nyomán — nemcsak felismerte, hanem sikeresen kamatoztatta és következetesen alkalmazta a nyelvben rejlő zenei elemeket, ritmikai lehetőségeket, s figyelemre méltó leleménnyel olyan szókapcsolatokat teremtett, amelyeket nem lehet elfelejteni. Külön erénye ennek a költészetnek a humor, amely ilyen pregnánsan addig nem jelentkezett gyermeklíránkban. A Tikiriki-takarak egyfajta mérce lett, amelyhez érdekes módon nem is a kritikusok, hanem a szerzők igazodtak. Nyilván ezzel (is) magyarázható, hogy pl. Tóth Elemér Tegnapelőtt, kiskedden vagy Dénes György Pipitér című gyermekverskötete — a szerzők korábbi ilyen jellegű munkáihoz viszonyítva — igényesebben szerkesztődött, s tartalmilag izgalmasabb, formailag korszerű verseket gyűjtött csokorba. De kimutatható Simkő ösztönző hatása a fiatalabb nemzedékek képviselőinél is. S nemcsak azoknál, akik a tárgyalt időszakban kötettel jelentkeztek — mint pl. Kulcsár Ferenc vagy Tóth László —, hanem azoknál is, akik a nyolcvanas években kezdtek el rendszeresen publikálni a csehszlovákiai magyar lapok gyermekrovataiban. Az utóbbi esztendőkben nemcsak gyermeklapjaink (Kis Építő, Tábortűz) lettek érdekesebbek és színesebbek (a Tábortűz esetében a sző valódi értelmében is), hanem más csehszlovákiai magyar lapok gyermekrovatai is. Az olvasók kérésének eleget téve két esztendeje a Hét is felújította gyermekrovatát, további publikációs lehetőséget teremtve ezzel a gyermekirodalom művelőinek. E rovatok szerkesztői — az irodalmi rovatok szerkesztőivel ellentétben — nem panaszkodhatnak anyaghiányra, ráadásul a beérkezett kéziratok között viszonylag szép számban akad közlésre alkalmas, sőt olykor kiválóan megírt vers, történet, mese. Ennek mindenképpen örülnünk kell, még akkor is, ha a tizenévesek továbbra is böjtölni kényszerülnek. (Csupán zárójelben említem, jóllehet egyáltalán nem mellékes, hogy mind a gyermekkönyvek, mind pedig a gyermekrovatok képanyaga sokat javult az utóbbi időben.) A szépirodalmi jellegű gyermekkönyvek felsorolásában szándékosan a végére hagytam azt a közelmúltban napvilágot látott kötetet, amely mintegy kvintesszenciája a csehszlovákiai magyar gyermekirodalomnak. A Hogyan kell repülni? című antológiáról van szó, melynek anyagát Tóth László válogatta össze az elmúlt évtizedekben folyóiratok hasábjain és kötetekben megjelent gyermekversekből, mesékből, elbeszélésekből. A kötet darabjait bizonyos témakörök szerin; csoportosították, elsősorban a gyermekek sajátos látásmódjához próbálva igazodni. Sajnos nem vagyok abban a helyzetben, hogy meg tudjam ítélni: valamennyi arra érdemes alkotás szerepel-e ebben a gyűjteményben. Egyik-másik verset maga a válogató is csak hosszas böngészés után, sárguló és málladozó újságlapokról tudta összeszemelgetni. Negyven szerző több mint 230 alkotása található az antológiában; a szerzők között ott van mindenki, aki ebben a műfajban számít és már több önálló gyermekkötettel rendelkezik, de azok is szerepelnek közöttük, akik csak kiruccantak ide vagy most próbálgatják a szárnyaikat. Meglehet, akadnak az érintettek között többen is, akik úgy érzik majd, hogy nem a rangjukhoz méltón vannak képviselve ebben a gyűjteményben, maga a könyv azonban sikerültnek mondható. Az már más kérdés, hogy a kötetből nagyon hiányoznak a népi gyermekmondókák, versikék, rövid mesék, amelyek mndenképpen színesebbé és teljesebbé tették volna ezt a könyvet. A válogatónak nem is kellett volna sokat keresgélnie, hiszen Gágyor József Megy a gyűrű vándorútra és Szól a rigó kiskorában című gyűjteményei néhány esztendeje jelentek meg a Madáchnál. A gyermek- és ifjúsági irodalom egyik önálló ága a gyermekeknek szánt ismeretterjesztő irodalom. Ez meglehetősen elhanyagolt terület a mi tájainkon, noha az utóbbi Időben pozitív fejlemények Is tapasztalhatók. Egy esztendeje jelent meg — s viszonylag rövid idő alatt elfogyott a Bödők Zsigmond Harmatlegelő című kötete, amely a magyar népi csillaghit világába kalauzolja el olvasóit. Persze megkérdőjelezhető, miért FÚROM
