Irodalmi Szemle, 1987
1987/2 - FÓRUM - Alabán Ferenc: Eredmények és időszerűségek
FÓRUM A z idő szabta határok miatt nem jellemezhetem külön minden kritikus művét és módszerét. Szükséges ugyanis szólnunk azokról a kritikai írásokról is, amelyeket lapjaink közöltek az elmúlt öt évben. Az Irodalmi Szemle 1985/7—8. számában lezajlott, műkritikánk helyzetével foglalkozó ankét kiindulási pontunk is lehet. Mivel a csehszlovákiai magyar kritikai gyakorlatról évek óta nem folyt nyilvános vita, a szerkesztőség abban a reményben szervezte az ankétot, hogy a problémák elméleti felvetése, megvitatása a gyakorlatban is meghozza a kívánt eredményeket és változásokat. Négy kérdésre kért választ a szerkesztőség, s kapott Is — tizenhárom szerzőtől. Ez a fokozott érdeklődés talán azt is jelentheti, hogy kritikánk helyzete és sorsa intenzíven foglalkoztatja írástudóinkat. S bár a hozzászólásoknak több olyan része is van, amely nem közvetlenül érinti irodalomkritikánk helyzetét és valóságát, hanem csupán az általános konstatálások, a kritikáróíl szóló örök bölcsességek és idézetek-példálózások, receptek szintjén marad, melyeknek nem tudja hasznát venni sem hazai magyar író, sem kritikus, sem olvasó, mégis: több volt afféle névsorolvasásnál, mechanikus kritikusi seregszemlénél, mert sok fontos megoldatlan kérdésre és problémára rávilágított; amelyből ismereteket és tanulságokat, s nem utolsósorban szemlélettágító igényességet is lehet tanulnunk. A hozzászólások egyúttal bizonyítványok is szerzőikről és a témához való hozzáállásukról. Nincs szándékomban külön értékelni az ankétot (bár erre is szükség lenne), de elsősorban Dobos László észrevételeire szeretném felhívni a figyelmet, aki számba véve és mintegy értékelve az előtte már elhangzott véleményeket is, elősegítette azt, hogy az egész ankét ne csupán egymástól független monológok láncolata legyen. Olyan tényekre és összefüggésekre mutatott rá, amelyek mentesek minden hátsó és manipulatív szándéktól, amit sajnos nem minden hozzászólásról lehet elmondani. Értékesnek tartom még Rácz Olivér, Fonod Zoltán, Szilvássy József, Duba Gyula, Klimits Lajos hozzászólását. Sajnálatos módon sokan nem kapcsolódtak be az ankétba, pedig érdeklődéssel olvastuk volna Turczel Lajos, Csanda Sándor, Szeberényi Zoltán, Koncsol László, Zalabai Zsigmond, Mészáros László, Balla Kálmán véleményét a felvetett témával kapcsolatban. A fentebb említetteken kívül még Dénes György, Mészáros Károly, Tóth Károly, Lacza Tihamér, Révész Bertalan, Tőzsér Árpád mondta el észrevételeit az ankét keretében. A kritikai ankéthoz hasonló több más, de kisebb kaliberű ankétot, téma-összejövetelt is számon tartunk. Ezeknek többségét az Irodalmi Szemle szervezte. A folyóirat 1984/ 6-os számában a gyermekirodalmunkkal foglalkozó ankét olvasható, nyolc hozzászólással. Kiemelném még a Grendel Lajos könyveiről való kerekasztal-beszélgetést irodalmi folyóiratunk 1986/7-es számában, amely a Szlovák írók Szövetsége Magyar Szekciója kritikai szakbizottságának munkagyűlésén elhangzott vita anyagát tartalmazza. Megemlíthetném még a Mit jelentett, mit jelent számomra az Irodalmi Szemle? kérdésre adott válaszokból összeálló ankétot, amely a folyóirat keletkezésének 25. jubileumi évfordulója alkalmából volt időszerű. Ebben hét író vett részt. A kritikai ankéton vetődött fel többek között az is, hogy nincsenek összefoglaló kritikai tanulmányaink, amelyek nemcsak egyes alkotásokat értelmeznének, értékelnének, hanem egész irodalmi relációban gondolkodva művek sorát elemeznék, hasonlítanák össze, keresnék az összefüggéseket témák, eszmeiségek, esztétikum, formák és műfajok között; amelyek fejlődésképet rajzolnának, nemzedéki elfogultság nélkül állítanának fel értékítéletet, szemléletet tágítóan összefoglalnának és irányt szabnának. Mit találunk erre vonatkozóan az utóbbi öt év kritikai termésében? A kritikák elsöprő többsége (természetes módon!) általában egyetlen műalkotással (könyvvel) foglalkozik. Ahol két mű (hasonló műfajú alkotás) található egy írás címe alatt, a művek az írás keretén belül általában elszigetelten állnak egymástól, hasonlóságuk nem evidensnek látszó téma. Vannak azonban olyan kritikai írások is, amelyek kettőnél több műalkotással foglalkoznak. Ilyen Mészáros László összefoglaló kritikai értékelése Irodalmunk 1982-es termése címen (ISz 1982/10), mely vitaindító előadásként hangzott el a kritikai szakosztály összejövetelén. Ugyanő három kötetet bírál az Olvasónapló c. írásában (ISz 1983/10), és kilenc csehszlovákiai magyar költő művét elemzi a Valóság és költészet c. tanulmányában (ISz 1983/3). Ez utóbbi írás szintén konkrét alkalomra készült: a XI. Fábry Zoltán Irodalmi és Kulturális Napokon hangzott el előadásként. A tanulmány, bár terjedelmes és részletező, s a költők motívumainak indexei százalékokban is ki
