Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - HOLNAP - Hizsnyai Zoltán: A naszraji remete ismeretlen verse
HOLNAP E vázlatos megemlékezés természetszerűleg nem térhetett ki Tsúszó életpályájának egészére, pusztán eszmei fejlődésének bemutatására vállalkozhatott. Tsúszó költői, poétikai hozadékának alapos elemzése még várat magára, mint ahogy sok-sok részlet- kérdés megválaszolása is — reméljük, már nem sokáig! JEGYZETEK 1 Tsúszó Sándor: A káromkodás dicsérete (esszé). In: Tréfák a lélekről. Bratislava — Pozsony 1939, 94—112. 1. 2 Az Indulás peronjegye. Korunk 1939. 11. sz. 948—952. 1. Hasonló hangvételű írása még a Szótól szóig, széljegyzetek a felismerések ártalmairól című, melyben Páll Imrével polemizál az européer magatartásról. Lásd A Munka 1938. 4. sz. 39—45. 1. 3 Uo. 4 Az indulatok bosszúja. In: Harangmadár. Versek. Pozsony 1933. 5 Önmagátok védelmében. Magyar Nap 1937. 15. sz. 6 Szemünktől idegenen. Magyar Nap 1936. 33. sz. 7 Fábry Zoltán: A megszégyenített Európa. Korunk 1937, 11. sz. 940—80. 1. 8 Előítéleteink. Magyar Hold. 1938, 22. sz. 9 Uo. A NASZRAJI REMETE (Tsúszó Sándor: A Ségi család) lk|--ilván valamennyi toliforgatót és jr irodalombarátot megdöbbenti a közönynek az a sűrű konglomerátuma, amely oly hosszú időn keresztül volt képes kij- jebbrudalni irodalmi közvéleményünk látószögéből azt a Tsúszó Sándort, akinek most ünnepeljük nyolcvanadik születésnapját. Sikertelen — és fiatal éveiben tragikus körülmények között félbeszakadt — pályáját a halála óta eltelt negyvenhat év alatt sem övezte soha érdeklődés, pedig hátrahagyott műve mind esztétikailag, mind szemléletében európai rangú és szellemiségű, tehát potenciálisan az a világra nyíló ablak, amelyet irodalomtörténetírásunk évtizedek óta hasztalanul keresett csalóka délibábok tucatjaiban. Tsúszó számtalan műfajban hozott létre maradandó értéket. Kísérleti versei közül fölöttébb érdekesek egybetűs versei, amelyek a tájainkon addig ismeretlen lírai irányzat első termékeiként egyedül az ő révén lehettek volna ismeretesek egész Közép-Európában, ha a csalárd gyanakvás és érdektelenség légköre nem mételyezi a máig hatóan Tsúszó izzóan aktív, az új eszmék befogadására mindig kész, széles látókörű és fölfedező színdékú irodalomfelfogásának ezen végsőkig letisztult produktumait. A Tsúszót életében körülvevő hallgatás és értetlenség halála után sem szűnt meg, mi több, az azóta eltelt bő négy évtized alatt egyszer sem szerepelt neve nemzetiségi sajtónkban, életműve nem volt tárgya kollokviumoknak, még halálának kerek évfordulóit sem ünnepeltük meg. A naszraji remete most is abba a szögben könyököl remetelakának világra nyíló ablakában, amely szögből az első köztársaságbeli konzervatív irodalompolitika nem volt sem képes, sem hajlandó távlatokba látó tekintetét elkapni. Nekünk maradt a feladat: a naszraji remete jövő felé sóvárgó, lankadatlan hevű tekintetét intő példaként elfogadtatni, s a hozzá való igazodás mértékét mérceként állítani az irodalom művelői és értői elé. A kialakult helyzet bonyolultságára jellemző, hogy csak hosszas kutatás árán sikerült ráakadnunk egy el sem felejtett (mert soha meg nem jelent!) Tsúszó-vers- ciklusra, amelyet születésének nyolcvanadik évfordulóján (a nagyobb érzelmi kitöréseket elkerülendő, csak részben) ezennel közreadunk. Meg kell jegyeznem, az alábbi szemelvény nem tartozik a hosszú HIZSNYAI ZOLTÁN
