Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - NAPLÓ - Szeberényi Zoltán: Koszorú helyett
KOSZORÚ HELYETT «• QQ^ november 26-án töltötte volna be hatvanadik életévét Tolvaj Ber- I #0 # mtalan, pedagógiai szakíró, irodalompublicista, kritikus, irodalmi és kulturális életünk egykori szorgalmas munkása. A váratlan szívroham, amely idestova tizenhárom évvel ezelőtt kioltotta életét, egy eredményekben, de főként törekvésekben gazdag, még forrásban, a kibontakozás folyamatában levő pályát zárt le. Közírói-kritikusi munkássága felívelő, termékeny szakaszában, nagy tervektől foglalkoztatotton, alkotó ereje teljében érte a halál. Mint a legtöbb csehszlovákiai magyar irodalmár és kulturális tényező, eredetileg ő is pedagógus volt, szellemi energiáinak jelentős részét oktató-nevelő munkája kötötte le. Temérdek időt és munkát fordított azonban szűkebb hazája, a Bodrogköz kulturális életének megszervezésére, fellendítésére. E vidék szellemi életében pótolhatatlan űrt hagyott maga után, de hiánya érezhető az egész csehszlovákiai magyar irodalomban, különösen az irodalomnépszerűsítés, az irodalmi és kulturális publicisztika, az irodalomkritika terén. Műfordítóként kezdte pályáját az ötvenes évek elején. 1951—1953 között több szovjet színművet, elbeszélést, humoros karcolatot ültetett át magyarra. Az ifjú olvasók tájékoztatását, nevelését kezdettől fogva szívügyének tartotta, írásainak jelentős része az Alkotó Ifjúságban és az Oj Ifjúságban jelent meg. Pedagógus mivolta szinte egész irodalmi munkásságát meghatározta, a legfontosabb teendői között tartotta számon a felnőttek felé is irányuló népnevelési, ismeretterjesztői, irodalomnépszerűsítői feladatokat. Hasznos kezdeménye volt ezen a téren harminchárom hazai és magyarországi magyar író művészi portréjának megrajzolása az Oj Ifjúság hasábjain ismeretterjesztő, olvasónevelő céllal (1966—1968). Kritikusi, irodalompublicisztikai tevékenységében is tetten érhető a pedagógus. Aktív részvevője volt irodalmi életünk eseményeinek. Az időnként kirobbanó vitákba építő jelleggel kapcsolódott bele. Többnyire vitairatokban, nyílt levelekben fejtette ki észrevételeit, tanácsait nemzetiségi irodalmunk küldetése, fejlődési problémái ügyében (pl. Nyílt levél a szlovákiai magyar írókhoz/. Kritikai írásainak zömében is érvényesül a nevelői szándék. A megjelenő művek tüzetes ismertetésére és propagálására nagyobb súlyt helyezett, mint a hibák részletező elemzésére. Nem hallgatta el a művészi fogyatékosságokat, az eszmei botlásokat, de a kritika legfőbb küldetését az olvasók nevelésében és irányításában, s nem az írói pályák korrigálásában látta. A gyengének mutatkozó művekről többnyire nem vett tudomást. Két évtizednél hosszabb, folyamatosnak mondható kritikai tevékenysége alatt Fábry Zoltánról, Sas Andorról, Egri Viktorról, Turczel Lajosról, Rácz Olivérről, Csanda Sándorról, Dobos Lászlórólj, Tőzsér Árpádról, Ozsvald Árpádról, Mács Józsefről, Gál Sándorról, Török Elemérről és másokról fejtette ki véleményét. A hazai magyar gyermekirodalom egyik legjobb ismerője és kutatója volt. Több átfogó tanulmányban elemezte helyzetét, fejlődését, eredményeit /Gyermekirodalmunk; Csehszlovákiai magyar NAPLÓ
