Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - LÁTÓHATÁR - Štefan Strážay: Feljegyzések
Igaz, annál kevésbé félted őket. 36 A jövőért azért érdemes feláldozni azt a néhány évet. De nincs szükséged különösebb elhatározásra. Mindenhogyan feláldozod őket. X * í 37 Végül is a győztes én leszek. Ez alkalommal azonban a győzelmet képes leszek elfogadni: akár egy kavicsokból kirakott mozaikkép, az egész apró-cseprő vereségeimből áll össze. 38 A Malinovszkij utca eső után: a házak mintha újak lennének, élesek a körvonalaik, kirajzolódnak a széleik. Ez az utca előttem is észrevehetetlenül más volt, utánam is az lesz. 39 A konyhából kihallatszik a motozása, porcelánt, üveget tör. Talán mosolyog is. És ha nem olyan, amilyennek gondolom? Ha még szebb? 40 Félted a füvet és a fákat. Hát ez az új vasbeton híd? Látod-e, mint darabolja szét a virágba borult víz, mint semmisíti meg az eső áztatta növényzet? 41 Fáradtan, rosszkedvűen, nyűglődve a barátságtalan délutáni lakásban. És mégis mennyi fény és melegség van egy darabka homorú meztelenségben is, amint kilép a fürdőszobából. 42 Mit se számít, ha ritkul a fog és a fekete hajszál és a haj egyáltalán. De ha fogytán a kíváncsiság, a figyelem, s az öröm is?
