Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - LÁTÓHATÁR - Štefan Strážay: Feljegyzések
LÁTÓHATÁR 43 Ha már nem akarunk többé együtt maradni, a ténynek, hogy szeretsz, amint mondod, nem szükséges utolsónak lennie az okok végtelenbe nyúló sorában. 44 Boldogság természetesen létezik, csakhogy összefüggéstelenül. Olyan, akár a képek sora, ha akarod, ki is vetítheted. Lehetsz boldog; utólagosan vagy éppen előzetesen. 45 Tapasztalatlanabb szeretnék lenni, például, ha eszembe jut, mennyi mindenre emlékszem a gyermekbetegségeimből, vagy, valamivel homályosabban, a szerelemből. 46 A költészet mindenkihez másképpen szól a való világról. Nekem is mást mond meg neked is. Méghogy van bennünk valami közös! 47 Hullik a sűrű haj, mindenütt van belőle: csodaszép szőke, gyönyörű fekete, piszkosszürke hajszálak szanaszét. Valamennyi az enyém. 48 Azt mondod, ősztől gyakrabban jársz majd moziba, színházba, és igen, igen, hangversenyekre. Mindezt úgy értelmezem, mintha azt mondanád: nem vagyok boldog. 49 A táj, amit elképzeltél magadnak, itt van, maga a valóság, minden kétséget kizáróan rád ismer, de te, mint általában, most sem akarsz hinni neki. 50 Felmosod a kövezetet. Milyen szomorú, ahogy a hideg víz és a hamu összekeveredik egymással.
