Irodalmi Szemle, 1987
1987/10 - Cselényi László: Aleatória avagy A megíratlan tartomány
Hím/alája kopaszodik érett igyál inkább te is hiszen é torz világ most a tiéd hogy a szívedben ércszilánk melleit riszálja egybeolvad 442 A föld pedig romlott vala Isten előtt és megtelék a föld erőszakoskodással. Tekinte azért Isten a földre, és íme meg vala romolva, mert minden test megrontotta vala az ő útát a földön. 443 tekintete zsíros kocsijában szilánkok ezrei végzik testet-faló munkájukat a vér az életet adó lélegzete kitartott hurokban tetőpont remény-ing nincs tűr elme gy sikong a szív alól felbőgve zúg rohan miként tavaszidőn megáradt bősz folyam szuvasodó szem érem ^regszem 444 Először volt a föld álló napig zúgott-morajlott a déli szél sziklákat döntött a határtalan déli róna fölötte volt az ég sarkát a víz szügyébe vágta s korbácsával habosra verve mint egy kárpitozó diófa s benne a szenvedély addig űzte-hajtotta míg csak ágaskodva a hegyre nem tört röhögtek sírtak énekeltek s mint kacér lányokért szokás zilált sörényű ménként szembeszökve vadul sodorva szokás hányszor ökölre mentek kiskocsmák rejtekén hullám zúdult az emberekre akik lentről mindegyre följebb lakodalmak zűrzavarában egy marék föld miatt szöktek az ár elől s a csúcson tehetetlenül megrekedtek beleborz-ong szinte a hátam
