Irodalmi Szemle, 1987
1987/9 - HOLNAP - Ľubica Kepštová: Párbaj, Bérházak II. Bérházak III., Vihar után
HOLNAP — DOTYKY ĽUBICA KEPŠTOVÁ Párbaj Szívemet körbetopogja a sajnálat hidege, mint farkas a tüzet. Azért ülök így, visszafojtott lélegzettel, hogy összegyűjtsem maradék erőmet, hogy fölkészüljek a csendes küzdelemre, melyből égett farkasbőrbe bugyolálva, vérbe borultan cipelik el az abszolút győztest. Bérházak II. Az erkélyről kihajolt egy gyermek. Előrenyújtott két kezében ; repülésre kész kék cipői. Csak a szív, a csodálattal telt szív felejtett el szárnyat növeszteni. Bérházak 111. Liftünk éjféli torna gyanánt húzogatja drótköteleit. Figyel neonvéres szemmel. Félelmem súlyát mérlegeli. Csak ezután nyitja meg előttem föl-le mozgó szívét. Vihar után Ahogy a fák fekszenek egymáson átvetve, úgy alszunk majd mi is a mindennapi vasárnapokon, a holtak őserdejében. Most hópihebaglyok szállnak vállunkra, míg hegyoldalakban kerülgetjük a temetőket, és mindegyikben vagy emlékeinkben köszöntünk egy nélküled továbbélő fenyőt. Mészáros Ottó fordításai
