Irodalmi Szemle, 1986
1986/9 - NAPLÓ - Varga Erzsébet: „Oly könnyű mihozzánk az utat megtalálni...” (Leningrádi napló)
időt anélkül, hogy a tulajdonképpen befejezhetetlen beszélgetést, az életről s a művészetről folytatott diskurzust ha nem is befejeztük, legalább lezártuk volna. Mihail Konsztantyinovics lovagiasan elkísér a Kirov sugárútig, segít taxit fogni. Sebtében, a sűrű városi közlekedés forgatagában búcsúzunk el egymástól: azzal, hogy hamarosan újra találkozunk. 8 A mai Kirov sugárutat Puskin idejében „Kamennoosztrovszkij proszpekt”-nek, azaz Kőszigeti sugárútnak hívták. Emlékezetes útja vitt erre a költőnek: amikor a Mojka folyó partján álló lakásáról ama végzetes útra elindult, a Nyevszkijen és a Téli Palotáról elnevezett rakparton kívül ezen a sugárúton kellett végighaladnia, hogy a „Fekete folyócskához” jusson. Persze, akkoriban nem emeletes lakóházak, egészen más épületek szegélyezték az utat: főként nyaralók, no meg a pétervári előkelőségek villái, palotái. Festett szánokon szánkázott, szórakozott aznap délután, aki ráért: Puskin pár- hajsegédjének visszaemlékezése szerint a Palota rakparton szánkázó emberek között Puskin felesége, Natalja Nyikolajevna is ott volt, de amikor a két szán egymás mellé ért, Puskin éppen másfelé nézett (talán szándékosan, nehogy felesége útjuk célja felől kérdezősködjék). Natalja Nyikolajevna pedig erősen rövidlátó volt, valószínűleg meg sem látta őket. Január vége volt, mintegy tizenöt fokos hideg, a Palota rakpartról tehát nem a hídon, hanem a jégen keltek át a Néva túloldalára. A Kőszigeten elhaladtak Keresztelő János ma is álló vörösfalú temploma mellett, ahol Puskinék korábban a gyerekeiket megkeresztelték. Innen már nem volt messze a „Fekete folyócska”, melynek jegén visong- va-zajongva gyerekek korcsolyáztak. Visszafelé ugyanezen az úton, de már halálos sebbel, haslövéssel utazott a költő ... Negyvenöt óra múltán, 1837. január 29-én „az orosz költészet napja” lenyugodott. A Mojka-parti lakás ma Puskin Múzeum. És sajátos Puskin-múzeum az egykori Cárszkoje Szelő is, ahol a költőóriás líceumi éveit töltöte s amelynek emléke költészetét is mindvégig meghatározta. A Líceum épülete manapság a leglátogatottabb puski- ni helyek egyike, évente csaknem háromszázezren keresik fel. Cárszkoje Szelő mai neve: Puskin. 9 A Nyeva című irodalmi folyóirat szerkesztősége a Nyevszkij proszpekt 3. szám alatt, a Palota tér közvetlen közelében székel. Szomszédságában a divatszalonnak, amelyet „Férjek halálának” neveztek el a tréfálkozni szerető leningrádiak. Négyesben, Borisz Nyikolszki] főszerkesztővel és két helyettesével, Jevgenyij Nyevjakinnal és Jevgenyij Visztunovval ülünk a főszerkesztő dolgozószobájában. Folyóirataink, a Nyeva és az Irodalmi Szemle baráti kapcsolatait, együttműködését próbáljuk megfelelő mederbe terelni, s közben természetesen egymással is ismerkedünk. Borisz Nyikolszkij elbeszéléseket (újabban tudományos-fantasztikusakat) ír, Jevgenyij Visztunov ismert publicista, Jevgenyij Nyevjakin pedig jeles műfordító, a lengyel irodalom egyik elismert szovjet szakértője. S minél több szó esik folyóiratainkról, főként közleményeink visszhangjáról, illetve visszhangtalanságáról, annál jobban irigylem vendéglátóimat és kollégáimat, a Nyeva szerkesztőit: folyóiratukat (amely nemcsak hogy nem szorul állami támogatásra, hanem nyereséges) százezrek olvassák, hiszen több mint háromszázezer példányban jelenik meg. S az olvasók reagálnak is az egyes közleményekre, ám nemcsak olyankor, ha nem tetszik nekik valami: a szerkesztőség rengeteg levelet kap, melyekben a levélírók — esetleges kifogásaikon kívül — azt is közlik, mi az, ami tetszett a foylóiratban és mi az, amiről olvasni szeretnének. Vagyis ha bírálják, nyilvánvalóan segítő szándékkal bírálják a szerkesztőség munkáját, felelősnek érzik magukat az irodalom fejlődéséért- fejlesztéséért. S ez a fejlett szocialista társadalom feltételei között magától értetődő, természetes dolog. Elősegíti az irodalom népiségének, következésképpen pártosságának az elmélyítését. A Nyeva vezetőivel folytatott munkamegbeszélésen egyébként megegyeztünk a két folyóirat legértékesebb közleményeinek a kölcsönös átvételében és orosz, illetve magyar nyelvű tolmácsolásában, újraközlésében. Elképzelhető, hogy végül az Irodalmi Szemle anyagaira is a Nyeva olvasói reagálnak?
