Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - FÓRUM - Tőzsér Árpád: Jelentéseltolódások József Attila Wolker-fordítá-saiban

JELENTÉSELTOLÓDÁSOK JÓZSEF ATTILA WOLKER-FORDÍTÁSAI BÁN

Tőzsér Arpád

i

József Attila a század harmincas éveiben a kor legnagyobb magyar szellemeihez, Bartókhoz, Németh Lászlóhoz hasonlóan érdeklődéssel fordul a szomszéd népek kultúrája (elsősorban irodalma] felé. Amint az köztudott, Anton Straka csehszlovák, illetve Moise Balta román sajtóattasék közreműködésével egész sor cseh, illetve román költő verseit fordítja magyarra. Komolyan veszi tehát azt a közép-európai programot, amelyet ő maga így fogalmazott meg: „rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés”, de ezen az egyetemes programon belül Jirí Wolker, Petr Bezruč, Aron Cotrus, Tudor Arghezi és mások verseinek magyarításával egy speciális célt is követ. „Saját hangjára talált az akkori (román és cseh, T. Ä.) baloldali... munkásversekben” (Gáldi László: József Attila, a műfordító. ItK 1955. 2. sz.), s e „munkásversek” magyarra fordításával ezt a „saját hangot”, a magyar proletárköltészet hangját akarta felerősíteni.

Kétségkívül tisztes célok ezek, méltók József Attila alkotói és a társadalmi haladásnak elkötelezett zsenijéhez, de e tisztes célok és József Attila költői géniuszának igézetében az elmúlt évtizedek során mintha egy kicsit túlértékeltük volna magukat a műfordításokat. Mintha költőnk műfordításaiban fordítói egyénitésnek minősítettük s „jóváírtuk” volna a forrásnyelvi szövegeknek sok olyan módosítását is, amelyek tulajdonképpen már meghaladják a modern műfordításpoétikák által még tolerált jelen- téseltolődási mértéket.

Jelen dolgozatunkban József Attila két Wolker-magyarításának Jelentéseltolódásait vesszük közelebbről szemügyre.

Amint tudjuk, József Attila összesen hat Wolker-verset fordított magyarra, nevezetesen a Tváf za sklem (Arc az üveg mögött), a Balada o očích topičových (Ballada a fűtő szemeiről), az Umírající (Haldokló), a V parku pred polednem (Délelőtt a parkban),