Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - FÓRUM - Tőzsér Árpád: Jelentéseltolódások József Attila Wolker-fordítá-saiban
a Bez názvu1 (József Attila fordításában: Névtelenülj és az Epitaf (Sírfelirat) címűeket. Mi e szerencsésnek mondható válogatásból a V parku pfed polednem és a Balada o očích topičových című versek fordítását tesszük elemzésünk tárgyává, az ezekben vizsgálható jelentéseltolódások ugyanis megítélésünk szerint a „munkásverseket” fordító József Attila műfordítói alapállására általánosan jellemzőek. 2 A V parku pred polednem című vers úgymond „kulcsszavának” a módosulását Dobossy László így teszi szóvá és próbálja „jóváírni”: „Hasonlóképpen (értsd: úgy, ahogy a Balada o očích topičových befejező részét, T. A.) módosította József Attila a Délelőtt a parkban kulcsszavát, a megváltásra célzó igét is, amely Wolkernél azért hat természetesen, mert másutt is, egész életművében kedvvel nyúl a népi vallásosságból visszamaradt szavakhoz, hasonlatokhoz, képekhez, metaforákhoz. József Attila viszont következetes ateista, elméletileg is jól képzett marxista, aki a vallási emlékeket a saját műveiben is szívesen profanizálja (például a Betlehem-versekben), s ezért a Wolker- költeményt, amely erre a két sorra épül: »Ma is, tán holnap ismét — megváltja kőházak kínjait virító imádságom«, így írja át, így keményíti meg, így szűri ki belőle a vallási érzelmességet egyetlen szó módosításával: »Ma is, tán holnap ismét — megoldja köházak kínjait virító imádságom«.” (Irodalmi Szemle. 1964/9. 836.) Dobossy problémafelvetéséből közvetve az derül ki, hogy mivel József Attila „következetes ateista, elméletileg is jól képzett marxista”, joggal „írta át”, „kaményítette meg” Wolker szövegét. Mielőtt még e problémához érdemben hozzászólnék, az esetleges félreértések elkerülése végett meg kell jegyeznem, hogy a vers megírása idején Wolker valószínűleg ugyanolyan „következetes ateista”, mint József Attila, hogy a szülei már 1919-ben kilépnek az egyházból, s példájukat 1921-ben, mikor eléri a nagykorúságot, maga Wolker is követi (vö. Štépán Vlašin: fifi Wolker. Praha, 1980. 89.), s végül hogy a népi „vallásosságból visszamartd szavakat, hasonlatokat” Wolker is ugyanúgy „profanizálja” verseiben, mint magyar költőtársa, s — amint abban a cseh Wolker-kutatők megegyeznek — ezeknek a hasonlatoknak vallásos tartalmuk nincs, segítségükkel „szociális szimpátiákat” fejez ki, a bajok „társadalmi orvoslásának a vágyát” fogalmazza meg a költő (Alena Hájková, idézi Štépán Vlašin, i. m. 89.). Fejtegetésünknek ezt a vonalát tovább vinni azonban nem szükséges, mert a József Attila-féle módosítás esetében a kérdés nem az, hogy eszmeileg Wolker szövege-e a helyes vagy József Attiláé, s még csak az sem, hogy „joga” volt-e József Attilának a módosításra vagy sem (hisz a műfordításelméletek a példák garmadáját szokták felhozni a „kifejezésmód fordítói egyénítésére”, lásd Anton Popovič: A műfordítás elmélete. Madách, 1980. 152—153.), hanem az, hogy a jelentéseltolódás a versegész szempontjából s esztétikailag funkcionális-e vagy sem. „Ha a művészi szöveget adekvát eszközökkel akarjuk lefordítani, elsősorban belső elrendezésére kell gondolnunk, vagyis meg kell határoznunk az egyes elemek, részletek helyét az egészben” — írja Anton Popovič a már fentebb idézett művében. Majd a cseh Karéi Hausenblast idézi: „Ezzel tulajdonképpen a stílusnak mint a részeket szerves egységgé integráló kapocsnak a szerepe növekszik; az elemek eredeti különbözősége ellenében a mű stiláris egységének kell érvényesülnie.” (A. Popovič, 1. m. 129—130.). Induljunk ki ebből az elméleti posztulátumból, s próbáljuk meghatározni a Wolker-vers egyes elemeinek, részeinek helyét az egészben. Kezdjük a mű elején, s fokozatosan közelítsünk a már tárgyalt kifejezés értelmezéséhez, hogy a „stílust mint a részeket szerves egységgé integráló kapcsot” teljessségében láthassuk. A V parku pfed polednem című Wolker-vers kötetben először 1921-ben, a költő első könyvében, a Host do domu-ban (a cím szó szerinti jelentése: Vendég a házba)2 jelent meg. E kötet annak a gyermek-ifjúnak a hitét tükrözi, aki a világot a szív jóságával, a szív mindent befogó szeretetével akarja megváltani. Az egykorú kritika (pl. František Götz, idézi Š. Vlašin, i. m. 109—110.) egyfajta „etikai realizmust” emleget a debütáló költővel kapcsolatban, julius Fučík szerint a Host do domu „a gyermek világra jöttének és felfedezéseinek a könyve” (idézi Š. Vlašin, i. m. 109.), arról „szól” tehát (ha szabad így fogalmaznom egy verskötet esetében), hogy hogyan fogadja be a világ a gyermeket, s hogyan fedezi föl a gyermek a világot. A V parku pfed polednem világlátása
