Irodalmi Szemle, 1986

1986/4 - ÉLŐ MÚLT - Csanda Sándor: Koháry István börtönverseinek keletkezése

kővárában keserves rabságban szerzett versek (Thaly i.m. 183.), de ezeket csak 1720 körül adta ki nyomtatásban. Másutt — többször is — arra célozgat, hogy Csábrág várának elpusztításakor (1708) versei kéziratát is széttépték, s ezeknek „rongyaibul” újabbak hozzátoldásával állította egybe újabb kötetét Csábrág visszafoglalása (1709) után (Thaly i.m. II. 205.). Az is lehetséges, hogy már rabsága előtt is írt verseket, s talán Munkács börtönében is írhatott később, amikor Zrínyi Ilona enyhített büntetésén. Egyébként is nehéz volna ily sok verset emlékezetben tartani. Büntetésének valóban különböző fokozatai lehettek, mert Gyöngyösi István, akinek mecénása volt, a Kohárynak ajánlott Rózsakoszorú ja előszavában azt írja börtönéről, hogy teljesen sötét volt, „sovány ebédjét és tisztuló szükségét egy helyben végeztető, az levegőégnek tikkanó rekedtségéből, az régi szemétnek nedves penészéből származott dohossággal szédelegtetéséből és ugyanabból szaporán tenyésző szőke és barna hangyáknak gyakor serkengetésekkel nyughatatlanító, végre majd halálos betegséget nemző...” Később már úgy festi le börtöncelláját, hogy bilincse lereszelve a falon függ mellette.

Első fennmaradt verseiből nyilvánvaló, hogy fülében zsongtak nagyszombati költőelődjének, Beniczky Péternek Balassi-strófákban írt Magyar ritmusai. Költői programja is az övéhez hasonló: „Elmémnek nincs nyugta, henyélést nem szokta s nem akar heverni.” Beninczky Közönséges magyar példabeszédeinek kezdete: „Más gondom nem lévén, henyélést kerülvén fogtam ez ritmusimhoz.” Még feltűnőbb, hogy néhol szinte sző szerint átveszi Beniczky ritmusait: „Az elme nem nyugszik, újságra vágyódik, futja világ határit.” Ezt a belső ritmusú Balassi-sort Koháry így veszi át (a fenti vers címeként): „Elméje embernek nem nyugszik, újságra vágyódik, futja világ határit” (Thaly i.m. 192.). Beniczkyre emlékeztet az a folyton ismétlődő szerénykedése is, hogy csak időtöltésből, unalmában verselget, Kohárynál megtoldva azzal, hogy így enyhíti rabsága keserűségét, s többször elmagyarázza a „fűzfa” versírás könnyítő módszerét is.

Amint tudjuk, Beniczky leggyakoribb versformája a Balassi-strófa, Koháryé pedig ennek csupán egy szótaggal rövidített változata: „Űntalan sóhajtva, s Istenhez óhajtva verseinket koholjuk” (rímképlet: 6a6a6b). Ugyanennek a versnek a címében egy pontos Balassi-ritmus áll: „Üdőnk múlására, búnk távoztatására verseinket koholjuk.” Ebből arra következtetünk, hogy jól ismerte a könnyen megjegyezhető és utánozható Balassi- strófót, s Beniczkytől is átvesz számos bölcsességet, szólást, sajátságos kifejezést (pl. szekér farka — értsd: hátulja). A börtönsorsról való elmélkedés magával hozza a balszerencséről, a szerencse forgandó voltáról való tűnődését, s ennek megverselése szintén Beniczkyre emlékeztet, de Koháry ezt a saját bőrén tapasztalja, s gyakrabban megverseli: „Kereke forgását s forgandó járását, látom szerencsének.” Másutt: „Nincs a szerencsének örök adománya, Nem soká virágzik szép zöld borostyánja.” Koháry első börtönverseiből arra következtethetünk, hogy elsősorban Beniczky ritmusai éltek emlékezetében, s ezek mintájára fejezte ki tűnődéseit keserű sorsán, szerencsétlenségén, a változásokon, majd képzelete más területekre is elvezette. Koháry Beniczkynél dog- matikusabb, nyakasabb jellem volt, nem szívelte a kompromisszumot, a középutas megoldást. Egyik verse címében hangoztatja is: Mindenek fölött embernek elsőbben lelkére, annak utána böcsületire kell jó gondot viselni.

Ebből a szempontból lehet igaza Varga Imrének, aki Koháry költészetének barokk jellegét hangsúlyozza: „A vallásosság, a hűség, a konstancia, a hősiesség, a világ semmibe vétele az öröklétért, jőcselekedetek, olyan eszmék (...) melyek szerint élt.” Más szempontból vizsgálva Jenei Ferenc elsősorban manierista vonásokat lát a Balassi- utánzók, így Koháry költészetében is. (L. Manierista elemek világi költészetünkben. ItK 1970. 536—540.) Egyébként Jenei hívja fel itt a figyelmet némi cseh vonatkozásra is: „1631-ben jelent meg Comenius műve, a Világ útvesztője, és tudva azt, hogy Comenius hatása a Felvidéken nagy volt, a labirintus gondolat hatását költőinkre sem vonhatjuk kétségbe.” Példaként a Vasban vert rabnak bús elmével fáradva versekben vett sétálása című költeményt említi, amelyet Varga mint tipikusan barokk kompozíciót elemez részletesen.

Koháry a verseivel kapcsolatos adatokat általában beleszövi azok szövegeibe, pl. gyakori vers- és kötetcímeiben a kronosztichon: az évszám megjelölése oly módon, hogy néhány nagybetűt kiemelve szedet, s ezek egybeolvasása jelöli latin betűkkel a szerzés évét. De más adatokat is megtudunk a költeményekből, már említett programversében is elmondja, hogyan, milyen körülmények között szerzi verseit: