Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - NAPLÓ - Kovács László: A nyelvjárások és a köznyelv viszonya nemzetiségi környezetben
művek mellett akadnak kevésbé színvonalasak. Az 50-es években a magyar szocialista irodalom és a klasszikus realista örökség iránt mutatkozott a legnagyobb érdeklődés. Megjelentek Balázs Béla, Illés Béla, Gergely Sándor és mások jelentősebb regényei, melyek gyökeresen megváltoztatták a magyar irodalomról alkotott addigi elképzeléseket. A népi írók közül kiadták Veres Péter és Szabó Pál fő műveit. Á klasszikusokat Eötvös József, Jókai Mór, Mikszáth Kálmán és Móricz Zsig- mond képviselte. A 60-as és 70-es években a középnemzedék írói kerültek előtérbe: Darvas József, Mesterházi Lajos, Dobozy Imre, Szabó Magda, Mándy Iván és még sokan mások, akik regényeikben a jelenkori magyar társadalom szociális és erkölcsi problémáit elemezték. Sor került Déry Tibor és Lengyel József bemutatására. Fejes Endre Rozsdatemetője és Kertész Ákos Makró ja szintén eljutott az olvasókhoz. Ezenkívül még sok új névvel gyarapodott a kortárs és a klasszikus magyar irodalom képe. Szót kapott a legfiatalabb prózaíró nemzedék realista irányzata is. A magyar irodalom szlovák fogadtatásának három felvázolt időszaka arról tanúskodik, hogy a szépirodalmi művek recepciója minőségileg és mennyiségileg egyaránt felfelé ívelő pályán mozgott. Az utóbbi évtizedek gazdag és sokrétű fordítói hozadéka, a magyar irodalom irodalom- történeti feldolgozása és kritikai visszhangja azoknak a múltbeli törekvéseknek a kiteljesedése, amelyek az irodalmi értékek cseréje útján a két nép közeledését, együttműködését, barátságát szorgalmazták. Ez a már haladó hagyománnyá vált irányvonal a jövőre nézve is teljes mértékben kötelezőnek tekinthető. A NYELVJÁRÁSOK ÉS A KÖZNYELV VISZONYA NEMZETISÉGI KÖRNYEZETBEN Tisztelt jelenlévők! Ez az előadás a téma kényszerűen vázlatos bemutatása, körüljárása csupán, mert teljes kifejtéséhez nem állt rendelkezésünkre elegendő gyűjtött anyag egyetlen nyelvjárásterületünkről sem, sőt az az anyag, melyet vizsgálat alá véve következtetéseinket levontuk, nem olyan céllal gyűjtődött össze, hogy belőle a kétféle nyelvi kód nemzetiségi környezetben való viszonyára mindenben megbízhatóan lehetne következtetni. Mindazok azonban, kik ez ideig a témával, a nyelvjárások és a köznyelv viszonyával egyáltalán foglalkoztak, nem röstellik bevallani, hogy fejtegetéseiket más céllal gyűjtött nyelvi corpu- sok vizsgálata alapján végezték el. (Lásd a Tanulmányok a regionális köznyelviség köréből c. tanulmánykötetet!)1 Az egyetlen olyan tanulmány, mely egészen szűkén a témával foglalkozik, Deme László Köznyelv és nyelvjárások viszonya nemzeti és nemzetiségi környezetben2 című írása. Ez pedig inkább elméleti fejtegetés, semmint konkrét anyagon végzett vizsgálódások eredményeinek összefoglalása. Úgy véljük tehát, hogy a mi szerényebb körülményeink között megvan még most is a létjogosultsága egy ilyen anyagon végzett vizsgálódásnak is. Előadásunk az alábbi problémaköröket öleli föl: 1. Először szólunk a nyelvhasználati formák elhatárolódásáról és egymásra gyakorolt hatásuk okairól. Kovács László
