Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - LÁTÓHATÁR - Luis Alberto de Cuenca: Társalgás; A seb (versek)
LUIS ALBERTO DE CUENCA Amikor hozzád beszélek, mindig más szavak bújnak elő a számból, más szavak. Nem az enyémek. Máshonnan valók. Nyelvembe harapnak. Sajognak. Kétéltűek, mint a hősök dárdái, érintésükre ajkam bereped, s amikor előtűnnek a bensőmből, a távolból vagy a semmiből, számból langyos vércsík folyik, végigcsordul egész testemen. Amikor hozzád beszélek, mindig más szavak beszélnek helyettem, mintha már semmi sem lenne a földön az enyém, semmi a végtelen kimerültségben: szeretlek s érzem, nincs részem szerelemben. Semmi, sem a süket rettenet, sem a harsány igazság, sem a sárga arcú kétség, sem ez a pokol testem vadonjában, mely azzal fenyeget, hogy nem csillapul soha, sem a szörnyű kép, mely szemem sújtja és agyamat emészti, sem a kegyetlen játék, sem a tűz, mely elpusztítja azt a másik képet: a harmóniát és erőt, sem a szavak, mozdulatok, sem a gyáva utca nem akadályozzák meg, hogy a testedben fellobbantsam az életet és halált osztó lángot: előbb vagy utóbb vérezni fog sebed, és feleslegesekké válnak a szavak. A seb Két fiatal spanyol költő Társalgás
