Irodalmi Szemle, 1986
1986/10 - LÁTÓHATÁR - Luis Antonio de Villena: Vámpír (vers)
LUIS ANTONIO DE VILLENA Vámpír Üldöző, fejékes éjszakákon sikátorokban leselkedő, sötét toportyánféreg. Settenkedő, buja, cselszövő, magányos hajlékot fosztogató — válláról lehull a szakadt köpönyeg. Feslett, italozást, dohányt és füstöt élvező, míg a tekintet áhítozik és halogat. Drágakővel kalmárkodó szemfényvesztő, ámításban és dáridóban nagymester, aki az éjben kifogástalan frakkot ölt. Nesztelen Báthory Erzsébet, éjjeli farkasember. Tudom, hogy ma is préda után sóvárogsz! — Nem ragyog ott tán a szerelem, kérded tőlem. Nem izzik smaragdparázs a sima mellen? Nem árad rőt tömjén üde bőre s a pillantás között? — Ismeretlen utcák jól ismerik lépteid, s a legfeketébb macskák, ha meglátnak, köszöntenek. Téged, alázatos, farkaséhes, telhetetlen emberkerülő, a Szépség rövid pórázán tartott magányos koldus. Végh Zsoldos Péter fordításai
