Irodalmi Szemle, 1986

1986/10 - Kövesdi János: Amikor könnyed sólyom a szellem... (Részlet egy készülő regényből)

bent rá, hogy a csökönyös kis ritmus már a lábában van, s vigyorogva diktálja a tempót. Ritmusra lépdel tehát lefelé, s a lépcsőfordulónál egyszerre megvilágosodott az agya — megszólalt benne a vers. Vers? Egy ostoba kis rigmus volt, melyet reggelenként hallott a rádióreklámban: „Itt a Márka! Itta már ma?” Hogy egy ilyen nyamvadt kis üzleti címkevers képes volt órákon át fogva tartani a képzeletét! Csak azért nem ütötte meg a guta, mert szerette ezt a csakugyan sikerült üdítőt. Miután nekiiramodott, hogy az angolparkban legyalogolja kétszer a „kis kört”, a kavics ritmikus csikorgása egy újabb versikét dobott a levegőbe: „Itt a regény, olvasd, szegény — olvasó...” Hiszen ez fantasztikus! — kiáltott fel ujjongó lélekkel, s észre sem vette, hogy a külső kapu portása feléje vágott a szemével, s fejét csóválva valamit motyogott az orra alatt. Kezdett megbarátkozni a játszi kis rigmussal.

Félelmetes csend és mozdulatlanság ül a levegőben. Faág se moccan, levél se zizzen. Tikkadtan állnak a fák a perzselő napsütésben. A hőmérő, melyet a kastély bejáratát őrző vastag amerikai tölgy törzsére szögeztek, harmincnégy fokot mutat. A fákon olyanok a levelek, mintha cigarettának sodorta volna meg őket a nap. Az erdőn túli földeken az aszály réme kullog. Az idén az egész év rosszul indult. Későn nyílott a tavasz, áprilisban-májusban fagyok jártak. Legelsőnek a magnóliafa gyenge virágai fagytak el. A kastély előtt nyújtózó cseresznyefa sorban senki se cseresznyézett az idén. A Kis-Kárpátok lankáin még májusban „leszüretelt Pongrác, Szervác és Bonifác”. A konyhakertekben „behabarta a babot Orbán”. Félő, hogy úgy jár az ország, mint negyvenhétben. Már a szőlőskerteket is locsolják, hogy a nagy szárazságban ki ne vesszenek a tőkék. Benedek óta egy szemernyi eső sem esett. Az angolpark olyan, mint egy sápadt angol királylány, akit kitettek a napra, és büntetésből nem adnak neki vizet. Pedig az öntözőberendezést minden alkonyaikor bekapcsolják.

Mielőtt Gecse csukafejessel beugrott volna a vízbe, felfedezte Miladát, aki barátnőjével, a cédrustermetű fordítónővel közeledett az eltikkadt szomorúfűz felől.

Amikor Karolina mellett Gecse felbukkant a vízből, Milada már a mede.ice lépcsőjén állt. Onnan kiáltott be a vízbe:

— Ti még most is áztatjátok magatokat?

— Fenét — mondta Karola. — Alig fürödtünk. Vitáztunk. — Fejével Gecse felé bökött. — Sértegettük egymást. Pontosabban, ő engem.

— Ejnye, ejnye, Miklós — fuvolázta a lány fejcsóválva.

— Ne hidd, Milada.

Gecse egyenletes karcsapásokkal úszott a hátán, s fejét félrefordítva beszélt Miladá- hoz, miközben elhúzott mellette. A medence végében leállt. Milada még mindig a betonlépcsőn ácsorgott, most háttal feléje, mert a barátnője a zuhany mellől valamit kérdezett tőle. Csuda jó alakja van, bizsergett át Gecsén, csodálatosan szép, szimmetrikus figura. És milyen kedves. Kecses az egész lénye.

Ezt már a röplabdapályán is megállapította, nem is egy alkalommal, de valahogy maga sem értette egészen, miért nem akart róla tudomást venni. Ösztönösen kerülte. Tudatában volt, mennyire erős és mély benne a szépnem iránti vonzalom. Talán tudattalanul ezért nem igyekezett közelebb férkőzni Miladához. Dolgozni akart. Teljes erőbedobással írni a regényt, s különösen hogy helyzete mindeddig nem vett kedvező fordulatot, ösztöne nem engedte, hogy bármivel tovább bonyolítsa amúgy is pocsék lelkiállapotát. De most, amint nézte a lányt, szinte ijedten ébredt rá, hogy Milada egész lényével veszedelmesen beléje fészkelte magát. Persze megpróbált továbbra is tartózkodóan, csaknem közönyösen viselkedni vele szemben. Olvasta Goethe önvallomását, ismerte életfilozófiáját, a nőkhöz való viszonyulását, azt is persze, mennyire igyekezett kitérni a nők elől, ha nagyobb munkába kezdett. Maga is tapasztalta már egyszer-kétszer, milyen célravezető ez a magatartás. Bizony elmés dolog lenne, ha e kérdésben követné a költőfejedelem példáját, még a Goethe-epigon vádját is vállalva, hiszen alig-alig bír magával, ha amfora törékenységű nő kerül az útjába. Az ilyen nők ördögi hatalom