Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - FIGYELŐ - Csanaky Eleonóra: Játszva tanítani

Muotö JÁTSZVA TANÍTANI (Zs. Nagy Lajos: Megfogtam a tündér sarkát) A hetvenes évek közepéig a csehszlová­kiai magyar gyermekirodaimat csupán szükségszülte mennyiségáradatként jelle­mezhettük. A nagyrészt didaktikus, de a pedagógiai és gyermekpszichológiai szem­pontokat mellőző kötetek után jóleső ér­zéssel nyugtáztuk a változást, ti. hogy költőink munkásságában a gyermekiroda­lom is bekerült az őt megillető helyre — sorra jelentek és jelennek meg a színvo­nalas, bátran a gyermekek kezébe adható kötetek. Olyan írások, melyektől sem íz­lésficamot, sem émelygést nem kell hogy kapjon az ifjú könyvész. Csodás valóba — valós csodába vezet a legújabb Zs. Nagy Lajos-kötet, a Megfog­tam a tündér sarkát. Felnőtteknek szánt írásai után ezúttal a gyermekeket ajándé­kozta meg versekkel a költő. Ez tulajdon­képpen kötelessége volt, mert aki „meg­fogta a tündér sarkát” és találkozott „Be- hemóttal meg a többiekkel”, az számoljon be róla! S ne akárhogyan! Érdekesen, él­vezetesen, hogy a gyerekek értsék is, szó­rakozzanak rajta, s a költővel együtt ők is eljussanak a csodák és varázslatok vi­lágába. Nos, ha ez kötelessége volt, úgy Zs. Nagy Lajos maradéktalanul teljesítette a feladatát. Fantáziadús világba vezényli, helyesebben csalogatja kis olvasóit. Itt minden valódi és mégis minden teljesen más, mint a felnőttek „okos” világában. Vagy Zs. Nagy talán nem is felnőtt? Min­denesetre elkerüli a felnőttek mindenáron tanítani akarását, nem próbálja elfogad­tatni a gyerekekkel a megszokásokat, be­idegződéseket. Hogy meditált-e azon: mi­kor árt vagy mikor használ, ha a felnőtt direkt módon befolyásolja a gyerekeket — nem tudom, de egyet igen: Zs. Nagy tisz­tában van azzal, hogy a gyerekek érzé­keny, sajátos világába csak az ő gondol­kodásmódjukat felfogó és befogadó képes­ség birtokában léphet be felnőtt. A kötet minden versében szabad teret kap a fantázia, teljesen természetes hát, ha a „tökrepülőgép fölszáll”, vagy hogy a manócskák éjjelre — „hogy ne zavar­jon” — lebontják a várost. Játszva, szinte észrevétlenül tanít, nem direktívumokkal, nem mintaképekkel. Ha az esőről ír (Mi­nek esik ez az eső) vagy a tökrepülőgép­ről (A pilóta), az földrajztanítás és bizarr képzettársítások sora is egyben. Tartalmilag is, formailag is összhangban van a kötet minden verse. A költő mes­tere a magyar nyelvnek — ez szófűzésé- ben, szóalkotásaiban, a versek zeneiségé­ben egyaránt megnyilvánul. Játszva, fel­szabadult könnyedséggel alkot új szava­kat, melyek a hangalakok képiségéből eredően a gyermekek számára is érthető­

Next

/
Oldalképek
Tartalom