Irodalmi Szemle, 1986

1986/9 - ÉLŐ MÚLT - Véber Károly: Hain Gáspár Lőcsei krónikája

testületet és a polgárságot egyenként egyénileg megkérdezzék, odaadja-e a kolostort, avagy nem, ezután pedig a jóindulatú szíveket különválasztják a nyakas rebellisektől, azokat megjutalmazzák, ezeket pedig kellőképpen megbüntetik. Ebbe a polgárság nem akart beleegyezni, hanem kereken kimondták a kanonoknak: mostanig ő királyi felségéhez mindig hűek voltak, hűek is akarnak maradni, életüket és vérüket feláldozzák ő királyi felségéért, ha a szükség úgy hozza; de a privát vizsgálatba egyáltalán nem egyezhetnek bele, mivel ők egy test, mindnyájuk szava egy szó, tömegestül akarják a biztos urak tudomására hozni válaszukat, nem hagyják megosztani magukat, hogy ebből zavargás ne legyen, a tanács néhány polgárral megüzente ezt a biztosoknak és együtt maradtak a tanácsházán, közben Breuer Sámuel urat egy elöljáróval Kassára, Spanckau generális úrhoz küldték levelekkel; illetően megválaszolták levelét és feltártuk helyzetünket; a biztos urak is hasonlóan jártak el, postást küldtek már előző este a generálishoz, az azonban a rablók kezébe került a kassai úton, így a mieink megelőzték. Eközben nem tárgyaltak, hanem közölték a biztos urakkal, hogy május 3-án reggel 5-kor az egész polgárság összegyűlik a tanácsházán; erre a püspök úr a következő tartalmú cédulát kézbesíttette a polgárságnak: Át akarják-e adni azt, amit őfelsége kegyes parancsában követel? Azt kívánta, hogy erre kategorikus választ küldjenek, igennel vagy nemmel. Lelkész uraink erre a következőt válaszolták: Akarják, kivévén azt, amit tőlük Isten és az ő igéje, lelkiismeretük s őfelsége királyi szent szava ellen követelnek. Felelet: A tekintetes tanács, a képviselőtestület és a polgárok közönsége ragaszkodnak előbbi írásbeli és szóbeli határozatukhoz. És mivel a biztos urak minket katonasággal fenyegetnek, ugyanakkor azt is elhatározták, hogy nem engedik be őket, hacsak nincs parancsuk. Estefelé megjött Breuer úr Kassáról, a generális úrtól és Joanelli úrtól újabb levelet hozott: ebben éppúgy, mint az előzőben, felszólítja a várost, hogy tegyen eleget a biztos urak kívánságának, nehogy hivatalból kifolyólag katonákkal erőszakkal kényszerítse őket rá. Utána május 4-én a biztos urak értésünkre adták: mivel jó lelkiismerettel nem tudjuk átadni, ők sem akarják katonasággal elfoglalni, ezért adjunk kezükbe valamilyen eszközt, hogy hozzájussanak. Mivel ez a mi részünkről semmiképpen sem történhetett meg, mert lelkiismeretünk sérelme nélkül ilyenről nem tudunk, újból azt kérdezték: mivel mi őexellenciájához, a generális úrhoz írt levelünkben kijelentettük, hogy bár a kolostort önként nem adhatjuk át, mégis hűek akarunk maradni ő kiráyli felségéhez, a mi legkegyelmesebb urunkhoz, s ha a biztos urak őfelségétől teljes hatalmat kaptak arra, hogy a kolostort erőszakkal elvegyék, miért nem alkalmaznak erőszakot, vagy pedig hagyjanak bennünket békén, s ne okozzanak szegény városunknak ilyen nagy költségeket. Hogy ellenállunk-e abban az esetben, ha erőszakkal elveszik, s ha lakatosra van szükségük, adunk-e nekik egyet a polgárok közül, s ha valaki közülük megtenné, megbüntetjük-e érte. Május 5-én megfeleltünk a kérdésekre: ő királyi felségének semmiféle módon nem akarunk ellenállni, mert mindnyájan hűséges alattvalók vagyunk. S hogy erőszakkal el akarják venni a templomot, ám lássák, van-e rá hatalmuk, avagy nincsen, különben egyelőre nem tudni, mit tenne ebben az esetben a polgárság. Csak annyi haladékot kérünk, míg a követünk Bécsből visszaérkezik. Mindettől függetlenül végül május 5-én 12 óra után a két kanonok a tanácsházára jött, és a következőről számolt be: Mivel a biztos urak mostanig sem jó szóval, sem mással nem tudták tőlünk megkapni a kolostort, mert jószántunkból nem adtuk át, ezért most erőszakkal foglalják el; miközben ezt a tanácsházán előadták, Bársony György püspök Manszfeldt gróffal és Holló kamarai elnökkel együtt egész csoportokban a városházáról a kolostorhoz rohantak, s egy kováccsal meg egy nagy kalapáccsal a templom zárait és kapuit betörték, a sekrestyét is és így nyittatták ki, tehát déli 12-től 3/4 1-ig erőszakkal elvették, miután mi 126 évig használtuk háborítatlanul. Mikor a polgárság erről értesült, a tanácsházáról csapatostul oda akart futni, hogy megvédje, s ha a tanács le nem csendesíti őket, nagy vérfürdő keletkezett volna, s a városnak nagy szerencsétlensége. Kyrie eleison. Uram, könyörülj rajtunk. Ez alatt a 11 nap alatt a biztos urak a város pénztárából éltek, s annyit követeltek, hogy a szegény városnak 1000 frt-jába került. A szlovák közösség Schwab János uram lakásán tartotta ezután az istentiszteletet s a biztos urak 6-án ismét elvonultak, gyászban hagyva bennünket. Május 7-én ezek után egyik polgártársunk, egy Novotnich Mátyás nevezetű kalapos Szepesváralján, a nagyvásáron az erőszakkal elfog