Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - LÁTÓHATÁR - Borisz Fjodorovics Lapin: Az első lépés I. (sci-fi)
gyetlenség. De vannak az életben elkerülhetetlen kegyetlenségek. E nélkül az előre eltervezett kegyetlenség nélkül sohasem érne Célhoz az expedíció. — Miért? Miért?! — Mert az az ember, aki nem akar a csillagok felé repülni, életfogytiglanra ítélt rabnak érezné itt magát, akit büntelenül zártak a Hajóba. Mert veszélyes dolog gonosztevő vagy őrült mellett élni. S ha már úgy döntött az ember, hogy végez magával, jobb lenne tán, ha Sven mondjuk felakasztotta volna magát a kajtitjében és meglátta volna Marta? Nem, gyerekek, higgyetek nekem és ne mondjátok kegyetlenségnek azt, amit idővel majd emberségességként értékeltek. A távozás természetesen kivételes jelenség. De a választás lehetőségével mindig rendelkeznie kell az embernek. — Maga helyesnek tartja, amit Sven tett?! — kiáltotta elfúlva Alexander. — Nem! És Polina itt elveszítette önuralmát. Nem volt elég ereje, nem volt meg benne a Konzultáns vasszenvtelensége. S ami fő, csak itt, ennél az ajtónál ébredt rá végérvényesen arra, hogy mennyire egyedül maradt. Egyedül, örökre egyedül! . . . AZ ELSŐK Mi lett volna vele e kétségbeesett és reménytelen napokban, ha nem segíti meg őt percenként az édesapja? A hatalmas, szakállas, mély hangú ember jóságosán tekintett ki bozontos szemöldöke alól, s akárcsak gyerekkorában, órákig elüldögélt vele; és Polina újra kislánynak érezte magát, akit elkápráztat és lelkesít a felnőttek óriási tapasztalata. Édesapja a Földről, az emberekről, önmagáról mesélt, s Polina csak úgy itta a szavait, gesztusait, mosolyait — és fokozatosan visszanyerte korábbi szilárdságát. Egyelőre nagyon gyönge volt, s néha elfelejtette, hogy csupán felidézi a korábban hallott szavakat. Ügy tűnt neki, hogy mindez nem csupán emléke az apjának, mérhetetlenül több annál: maga az élő, az érzékelhető édesapa, aki legjobb jellemvonásait hagyta rá örökül, s bátorságra, erős akaratra, kitartásra nevelte. 0 része volt Poli- nának, Polina pedig része volt neki. És most újból eljött Polinához, hogy a nehéz órán támasza legyen, segítsen neki a kétségbeesés, a bajok legyőzésében. Édesapja nélkül nem bírta volna ki. — Látod, kislányom, itt, a Hajón, az életünk sem a miénk, hanem a Földé. S hidd el, a Föld sohasem küldött volna bennünket a csillagok közé, ha nem a mi expedíciónktól várna választ a kérdésre: örökké a Naphoz lesz-e láncolva az emberiség, vagy kiteszi lábát a Nagy Világűrbe. Mi az elsők vagyunk, Polina, s az elsők útja mindig nehéz. Veszélyes. Néha tragikus. De valakinek elsőnek is kell lennie ... „Valakinek elsőnek is kell lennie” — ez a keresetlen mondat egész életén át kísérte Polinát. Néha, amikor a mindennapi bajok kihozták a sodrából, amikor elfáradt vagy megsértődött, kirobbant belőle a felháborodás: miért nem mások, miért éppen mi? Am mindjárt felidézte a megnyerő apai mosolyt s a maga egyszerűségében megdönthetetlen indokot: valakinek elsőnek kell lennie, hát miért éppen mások legyenek azok, miért ne mi? — Mintha a mi feladatunk a lehető legegyszerűbb volna: élni és felnevelni az utánunk jövőket. Gondtalan egy élet, akárcsak a fűszálé, nem igaz? De ez csak a látszat. A Hajó feltételei között hihetetlenül nehéz megélni s a következő nemzedéket is felnevelni. Egyebek között azért is, mert mi nem egyszerűen emberek vagyunk, hanem egyszersmind láncszemek a nemzedékek láncában. Az expedíció sikere mindegyikünktől, betű szerint mindegyikünktől függ. Gondolj csak bele, tíz-tizenkét nemzedék, s te felelős vagy azért, aki nem holnap, nem életed alkonyán, hanem háromszáz esztendő múlva jön utánad. Óriási felelősség ez, a lelkedre nehezedik és megakadályozza, hogy egyszerűen élj, mint a füvek. De e nélkül a felelősség nélkül nem megy. Ha nem a Hajó polgáraiként tudatosítjuk önmagunkat, a lánc megszakadhat, s akkor minden füstbe megy: az előző nemzedékek minden igyekezete és szenvedése. Egy nem lényegtelen körülmény viszont megerősít bennünket lelkileg: az életcél. Mivel az a teljes, feltétlen boldogság, amelyre a Földön élő már születéskor jogot kap, itt mégiscsak lehetetlen,
