Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - LÁTÓHATÁR - Borisz Fjodorovics Lapin: Az első lépés I. (sci-fi)
AZ ELSŐ LÉPÉS Per aspera ad astra I Seneca) Borisz Fjodorovics Lapin SZÖRNYŰ ÁLOM Egész éjjel rémlátomások gyötörték. Sötét, nedves szakadékokról, kanyargós hegyi ösvényekről, lába alól a folyó sodrába potyogó kövekről álmodott. Bokorágba vagy alig észrevehető sziklakiszögellésbe kapaszkodva lógott egy szakadék fölött, majd, noha még ebből a helyzetből sem vergődött ki, már egy másik meredek hegyi úton kapaszkodott újra fölfelé. S a kövek hangtalanul hullottak ki ismét a lába alól. Föld-látomásai illuzórikusak és sokban konvenciózusak voltak, hiszen maga sosem járt a Földön, még csak hegyi túrákról szőlő filmeket sem látott, az éjjeli rémképeket tehát, gondolta, ősei hagyták rá örökül. Gyakran álmodott a Földről, álmai azonban nem igazi álmok, hanem zavaros és irreális álmok voltak, mint amikor azt álmodod, hogy álmot látsz. Ha a Hajó ismerős világa jelent meg álmaiban, annak a legapróbb részleteit is reálisan fogta fel. Felébredvén úgy vélte, talán az atmoszféra billent ki az egyensúlyából, azért aludt rosszul, de a nyomás- meg az oxigénmutatók a helyükön álltak, s ő megnyugodott. A Hajó embere inkább a műszerek állásának hisz, mint saját érzéseinek. „Kár, hogy nincs a Hajón hangulatskála — ötlött fel benne. — A mutató most »vidám«-at mutatna, s te, Polina, ha akarnád, ha nem, jókedvre derülnél.” De neki már enélkül is jókedve volt. Egy dalocskát dúdolgatva, amely még tegnap, a gyerekek zenei foglalkozásán ragadt meg benne, felment a vezetőfülkébe. Itt, a sötét égboltozatot betöltő csillagok alatt, melyek felé a Hajó irányult, itt kezdődött Polina munkanapja. Mozgást természetesen nem érzett, nem is érezhetett, ellenkezőleg, úgy tűnt, mintha a Hajó fennakadt volna a parttalan ürességben, fennakadt, megbénult és elrejtőzött volna; hanem egy apró csillagocska, ama bizonyos, fokozatosan közelebb került hozzájuk, évről évre fényesebbé, kivehetőbbé vált. A Hajót a Földön beprogramozott Navigátor irányította, úgyhogy a legénységnek gyakorlatilag nem volt szüksége a csillagokra: sem megfigyelések cél
