Irodalmi Szemle, 1986

1986/8 - Kmeczkó Mihály: A légy, az áldott házilégy (vers)

A légy, az áldott házüégy

A légy,

az áldott házilégy művelődni akart.

(Igaz,

ezt már csak most mondom ilyen biztonsággal, ilyen kéjelgő bölcsességgel, miután itt tartom a tenyeremen

— összelapítva .. .)

A légy,

az áldott házilégy ebéd után sétára indult a plafonon.

(Tévedés ne essék:

én voltam a vasárnapi ebéd után

— nem a légy!)

Sétálgatott, sétálgatott

— kerülgette óvatosan a csillárt.

(Gyermekkoromban manővereztem így

a legények kupaktanácsa körül:

lélegzetvisszafojtva,

bódító és boldogító izgalomban,

szinte méteres fület növesztve

minden áldott szóra,

titokzatos hangra —

míg csak álmélkodó számon

ki nem csurrant a nyál...)

A légy,

az áldott házilégy

háromórás suta-buta séta után

rátelepedett

a csillár csalóka gombjára. (Üldögéltem én is lányok lovagolta fűzfacsonkokoíi, átérezve a hely és a helyzet

KMECZKÖ MIHÁLY