Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - Dobos László: Fátyolos (novella)
södtek az utastér zajai, mintha kristályosítanák érzéklésemet: a cigánylányok röhincsé- lését is mindjárt képbe vetítem, süldőlányok meztelen bújócskája, kikukucskálnak a fal mögül, aztán vissza a putriba, vagy fa mögé vagy a bokor mögé, vagy lapulva a gödörbe ... Megvillanni csak, és eltűnni, már a kölyökkor ösztöneiben ott van a titokzatosság ... Ha egyetlen szót sem szólnánk egymáshoz ezzel a férfival, akkor is történt köztünk valami, egy ilyen váratlan helyzet is izgalmat, kis elmozdulást a megszokott és bejárt napi érzésektől... Erős karja van. Ez is gyengém, a férfias erő. Társaságban már sokszor éreztem ezt, a határozott fiúkhoz vonzódom, életem vágya megismerkedni egy hegymászóval, csak ülnék mellette, hogy megérezhessem a veszély legyőzéséhez szükséges erőt. Nem a legenda érdekel, a megszemélyesített erőt szeretném megtapintani. Számomra ez a lelki mechanizmus ingerlően vonzó: legyőzni a bizonytalanságot, a félelmet. Távoli érzések rokonítását próbálom: lehet, hiszen a társtalanság is veszélyállapot, a magányosság félelme .... Anyám különösen a férfiak alakoskodásától félt, s az a legrosszabb, hogy általánosít: mind egyforma, neki ez a filozófiája. Amikor húsz évemet ünnepeltük, megkértem, menjenek el otthonról, csináljanak maguknak külön programot estére, s engedjék át nekünk a lakást. Nem értették, berzenkedtek, mégis elmentek, azzal, hogy másnap jönnek csak. Éreztem, neheztelnek rám, de nekem kellett a szabadság érzése, meg akartam tapasztalni húsz évem örömét. Megpróbálni figyelmeztetés és figyelő szemek nélkül, teljesen a magam akarata szerint, szabadon kinyitni szárnyaimat... Anyám persze nem bírta ki, éjféltájt szabadkozva beállított, és egyenesen besorolt közénk. Tréfálva, jópofáskodva akart elvegyülni, feltűnés nélkül, s addig fészkelődön, míg a nagy kaktuszos virágtartóba huppant. Ismerem a virág tüskéit, ez annyi, mintha sündisznót dugtak volna a bugyijába. Hagytam. Nyilván innen volt a legjobb kilátás, a legjobb lefigyelés. Végigstrázsálta az estét. A szülők nehezen hiszik el, hogy nem lehet lefigyelni az élet minden helyzetét. Meg hát minek is? A lány most az időt lesi valaki órájáról. „Félút”. A férfi semmit sem kezdeményez, mint aki jól érzi magát, a célba ért emberek vágnak ilyen állhatatos pofát, békétlen- kedik. „Mégiscsak jobb lenne, ha próbálna több helyet szorítani, ahogy egy-egy megálló atán a tülekedés hulláma a kis helyet is kisebbre zsugorítja, lélegezni is nehéz.” Zsibbad a lány kapaszkodó karja is. Jó szó, kedvesség, akármi kis kedvezmény vagy viszonzás — visszajelzés. Hiszen ebben a szorosságban mégiscsak előnyhöz jutott, a szótlanság pénzéért mindent akar? Erezheti testem puhaságát, a hibát talán ott követtem el, hogy az első percben nem tiltakoztam, s ő természetesnek veszi a helyzetet. Van. Vagyok neki. Főiskolás csoporttársam, Jana harmadéves korában ment férjhez egy utolsó éves biológushoz — diákszerelem, diákházasság, borzasztó vadulások. Aztán elernyedt a gumi- pertli. Platty — kényelem. Néhány hónap után Jana már sírta: felszolgáló vagyok, Miro egy lusta, kényelmes f ...; részvét helyett mégis irigyeltük, mert nekünk még ilyen sincs ... Egyre többen beszélik, a mai férfiak kényelmesek és lusták. Más vélemények szerint a tohonya ember is férfi, a lusta is, a semmittevő is az. Akinek huszonnégy éves korában nincs fiúja, annak nagyobbra nyílik a szeme. Az már nemcsak vár, keres ... Lehet, hogy ez a férfi is ilyen, a kész dolgokat szereti. Azt gondolja, neki kijár. Azt tapasztalom én is, ma a lányok kerülnek a magasles deszkáira, kémlelni kell a messzi erdő fáit, hogy mikor és honnan rajzanak ki a fiúvadak. Lassan már iparrá válik a fiúszerzés, beszélnek közvetítőkről is, hogy elkeljen a női szépség, árulni kell, társává tenni a gazdagságot. Reklámozni, felverni az értékét: betétkönyv, autó, ház, nyaraló, ékszer, diploma, ezt mind a serpenyőbe dobják. Ráadásul, nyomatékként ... Én nem hiszem ezt, de beszélik. Hírlik az is, hogy egy tengerparti balkáni országban vagyonokat kínál, nak szomszédos országbeli vőlegényért — a jobb élet reményéért, meg hogy feljebb kerüljenek Európa közepére. Ezt sem akarom hinni. Ez már a szerelem gyalázása. Seftelés... Nem hiszem, mégis értem, mert ismerem a társtalanság keserű szájízét. A főiskola befejezése után szertementünk, megszűnt a társaságom... Vlado, Miro, Jana és a többiek életük célja felé fordultak. Az álmaim is férfivárás, lemezeket rakok fel egy képzelt valakinek, hogy ketten hallgathassuk.. . Nehezen vallom be magamnak,
