Irodalmi Szemle, 1986
1986/8 - Gál Sándor: Ötvenkettő virágzása (vers)
a szélcsend levelére tűzve mintha egyszer már meghaltam volna a sár sárga bugyogása a vályogvető-formák között építkezünk nehéz agyagból vályogot vetünk a betonalapra vályogból házfalat emelünk gerendát ácsolunk léceket szögelünk s rakjuk rá a mohával benőtt cserepet nem az idő a napok a fénylő őszi napok a megsárgult ecetfalevelek a pirosló szőlőlevelek és a szőrös szederináák a füst boszorkány-tekergése a lebegő varázsszavak amikor először lobbant fel a tűz
/
