Irodalmi Szemle, 1986

1986/7 - Kövesdi János: A „hétköznapi realizmustól” a játékos és ironizáló-groteszkig (interjú Bohumil Hraballal)

aztán a Kinský-palota melletti kisvendéglőt is „A koporsókhoz” címezték, a rendes neve egyébként „Községi bíró” . .. Nos, ebből egy kicsit láthatja, hogyan is gondolkodom én, maga pedig most azt kérdezi tőlem, hogyan vélekedem a női emancipációról.. . Én most e kérdést félreteszem, és valami másról fogok beszélni. . . ám ha ehhez a kérdéshez kis időre fellapozza Freudot, akkor könnyen elképzelheti, hogy én nagyon gyakran szerelemre lobbantam, de most már nem szeretem a nőkkel kapcsolatos kérdéseket; a nőket megpróbálta kiverni a fejemből először az anyám, most pedig a feleségem teszi ugyanazt; az igazság az, hogy a nőket a sörözőben sem szeretem.. . Ugyanis a nagyanyám, aki nevelt, nem járt a sörözőkbe, az én nagymamám nem volt emancipált nő, de azért fel tudta nevelni az anyámat, majd pedig engémet is. De ha maga ragaszkodik a válaszhoz . . azt hiszem, hogy az emancipáció jó szolgálatot tett ugyan a nőknek, de a másik oldalon nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Prágában minden második házasságot felbontanak és e házasságok csődjének az igazi hajótöröttjei a gyerekek. Akkor miféle emancipáció az ilyen?

$ „... Persze a házasságnak úgy kell köttetnie, ahogyan azt Húsz János mester kívánja, kislány, ne nyújtsd oda addig a lábad a legénynek, míg nem tudod, hogy az ki jia-borja, ha ugyan lehet hinni a becsületszóban ..." — tanácsolja az ön kisregényének elbeszélő hőse. Hogyan látja a házasság és a család helyzetét? Megítélése szerint miben rejlenek a házastársi viszonyok és általában a jérji-nő viszony válságának okai?

— A fentieket Pepin bácsi mondja, szép misztifikációja ez Húsz János szavainak . .. van benne valami... én már elég régóta a világon vagyok, és amikor még fiatal voltam, akkor a népek úgy huszonöt éves koruk után nősültek vagy mentek férjhez, amikor már elég jól ismerték egymást s amikor már élhettek házasságban az egymásnak adott becsületszó, az egymásnak fogadott hűség alapján, ami annyit jelent, hogy a partnerek közül egyiknek is, másiknak is tudnia kell, hol van a helye, mik a kötelességei a házasságban mint. férjnek és feleségnek, mint apának és anyának, mit jelent az, amikor az eszményi szavaknak valósággá kell válniuk. Én, mivelhogy tartós konfliktusban élek a feleségemmel, csak így tudjuk egymást megérteni vagy elviselni, csak így lehet az, hogy sohasem jutott eszembe, hogy netán el akarnék válni. Annál gyakrabban vágytam viszont az özvegységre ... Ám miután megállapítottam, hogy több az özvegyasszony, erről a vágyamról is lemondtam. így tehát továbbra is együtt maradtunk, azáltal, hogy a feleségemmel gyönyörű ellenségeskedésben élünk; csak így szeretjük egymást Igazán.

$ Tud valamilyen újat esetleges irodalmi alakjainak a „nemi egészségtanáról”?

— Néhány napja kaptam Morvaországból egy küldeményt, Batista úr írásművét a nemi egészségtanról; Pepin bácsi irányadónak tartotta ezt a művet, eszerint magyarázta az életet az Elba partján még a fiatalkorú leánykáknak is, néha egész fejezeteket olvasva föl belőle, a nagyobb gyerekek pedig a hasukat fogták, a nevetéstől, éppúgy, mint én is, amikor most újra elolvastam. Egyáltalán nem csodálkozom rajta, hogy Pepin bácsi a Batista úr „használati utasításait” és tanácsait követve sohasem nősült meg. Egyébként azt hiszem, hogy valamennyi tankönyv vagy zsebkönyv, amit a nemi életről vagy a nemi egészségtanról összeírtak, fabatkát sem ér, mivelhogy a szexuális élet valami a priori dolog, mert azt mindenki megtanulja egymaga is, meg aztán a partnerétől; itt is érvényes, hogy semmi új a nap alatt... A szürrealizmus után jött az egzisztencializmus, majd az újrealizmus... Egy egyszerű falusi lány vagy bármelyik gyári munkáslány jobban értette és tudta a nemi egészségtant, mint az a Kamaszutrá- ban olvasható ... Én persze előnyben részesítem Batista úr írásművét, mivelhogy a szerint az ember csak akkor értené meg tökéletesen és sajátítaná el a nemi életet, hogyha már ténylegesen is és szexuálisan is nyugállományban lenne.

0 A házban, ahol lakom, egy férji különös becsvágyból meg a felesége unszolására, a napokban doktorált, a „torra” (azért mondom így, mert mindenki feketében volt) engem is meghívott. Erről jut eszembe, amit az ön egyik könyvében olvastam: „hát ez az, ha rátermett tehetséges emberek meghalnak, az ostobák meg épp akkor születnek, hogy az egyik vécétisztító, a másik meg doktor . .Elég gyakori beszédtéma mostanában, hogy nálunk az utóbbi tíz-tizenöt évben valóságos inváziója van a különféle újdonsült doktoroknak, de a kandidátusok száma is nagyon „ígéretesen” növekszik. Örül ön ennek?

— Az, hogy valóságos inváziója van a különféle újdonsült doktoroknak ... szóvá! ez a mondat egészen conditió sine qua rconban van Pepin bácsinak azzal a mondatával,